Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 201 Az ügy közvetlen előzménye a leleszi konvent III. András királynak címzett oklevelében olvasható, amelyben jelentik, hogy István országbíró mandátumának megfelelően (litteris magistri Stephani iudicis curie vestre) a királyi ember mellé tanúságukat adva Szent Mihály előtti szombaton (szept. 27.) megidézték Szent Mihály 15. napjára a királyi jelenlét elé regetei Mihályt és Petőcöt Tamás fia László ellenében (CD VI/2. 272., vö. DL 57990.). A királyi jelenlét ebben az időben a Budán székelő alországbírót jelentette (vö. Gerics: Praesentia Regia), így az itteni budai kelethelyű DPM legvalószínűbb kibocsátója az alországbíró. Benedek és István alországbíró ekkortájt váltotta egymást, Benedeket egy okt. 23-i oklevélben még említik (vö. Zsoldos: Archontológia 36.). Ezen DPM hátulján egy nagyméretű pecsétfolt látható, amely alul és felül egyértelműen „lelóg" az oklevélről, és alakjából ítélve álló pajzs formája lehetett. Szélessége nem egyértelmű (már csak azért sem, mert a felső, legszélesebb pontja szintén túlnyúlik a hártya szélén, így csak a keskenyedő rész mérhető, de az sem teljesen biztosan), de kb. 45-50 mm körüli szélességgel számolhatunk. Benedek alországbíró pecsétjét nem ismerjük, ám az őt követő István alországbíró kezdetben ura, István országbíró kb. 54 x 60 mm-es pecsétjét használta, amely elvileg megfeleltethető az említett méretnek és alaknak. (Nem sokkal később egyébként István saját pecsétnyomót kezdett használni, amely kisebb volt, István pecsételéséről Id. a 207. sz. reg. kommentárját.) Benedek esetében az okt. 23-i említés az egri káptalan ekkor kelt oklevelében olvasható, és csak annyit árul el, hogy kézhez vették Benedek alországbíró parancslevelét, és annak értelmében a hadoszlás nyolcadán lefolytattak egy határjárást, majd az erről szóló jelentést megküldték a királynak, lényegében a királyi jelenlét bíróságának, vagyis vissza az alországbírónak (ÁÚO X. 317-318.). Mivel Benedek levele még a királyi had összehívása idején kelt, akár hónapokkal korábbi is lehet a lefolytatott határjárás időpontjánál. Ráadásul a határjárás után egy héttel, okt. 23-a után néhány nappal már István alországbíró vette kézhez az egri káptalan jelentését (ÁÚO X. 307- 308.), a hadoszlás befejeztének 15. napján tehát már ő volt az új tisztségviselő. Nem kizárható, hogy néhány nappal korábban, okt. 19-én is így volt, hiszen a pecsét - mint említettük - az István alországbíró által használt sigillumnak feleltethető meg. A haivatalcsere időpontjául talán támpontként szolgálhat, hogy az itteni ügy előzményeként említett konventi oklevél szerint az okt. 13-ra szóló idézést István országbíró adta ki, és nem az alországbíró. Mivel rutinügyről van szó, amivel az országbíró egyébként soha nem foglalkozik, valószínű, hogy éppen nem töltötték be az alországbírói hivatalt, hanem a Benedek utáni és István előtti napokban kelhetett. Mindezek fényében kijelenthetjük, hogy az alországbíró-váltás szept. végén zajlott le, és bár Benedek alországbíró pecsétjét nem ismerjük, mivel az itteni pecsétfolt elvileg nincs ellentmondásban István alországbíró ekkor használt pecsétjével, ezért valószínűbb, hogy az oklevelet Istvánnak, és nem Benedeknek kell tulajdonítanunk, ha nem is 100%-os bizonyossággal. Tegyük hozzá: ha Benedek alországbíró is az ura tipáriumát használta, és valami más, ismeretlen ok miatt intézte a per rutinszerű kezdetét (idézési parancs) az országbíró, akkor Benedek is lehet a kibocsátó. 204: 1298. nov. 24., Pest - Péter alnádor Korábbi oklevele szerint a színe előtt András comes fia Ivánkának, akinek a nevében Domonkos és Zerem fi a Miklós jelent meg ügyvédvalló levéllel, meg kellett jelennie Szent Márton nyolcadán [nov. 18.] kálozdi (de Kaluzd) András fiai: Péter és István ellenében egy Szenese (Zeneké) nevű föld ügyében, és bemutatni az ezzel kapcsolatos okleveleiket [RP 288. sz.]. A jelzett napon a felek megjelenve be is mutattak egy, a földdel kapcsolatos oklevelet, de mivel a földet nem járták be, ezért az oklevéladó elrendelte, hogy vízkereszt nyolcadán [jan. 13.] jelenjenek meg a felek ismét a színe előtt az okleveleikkel, és addig Péter és István menjenek ki a mondott földre, és járják meg azt a részét, amelyre igényt tartanak maguknak belőle a saját jogukon. D. in Pest sept. die oct. predict, a. D. 1298.
