Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
A "damus pro memoria" oklevéladás (előtanulmány)
20 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek nek, ugyanakkor a gyakorlat mégis mást mutat. Már az a tény is, hogy az ilyen tanúsító oklevelek esetében csak a DPM-példány maradt fent (tehát azt őrizték meg a felek, és úgy tűnik, hogy nem is törekedtek arra, hogy egy intitulációval és függőpecséttel ellátott privilégiummal pótolják), arra utal, hogy az oklevélnyerő jogilag „biztonságban" érezte magát egy ilyen irattal is. Nem egy alkalmat ismerünk, amikor peres ügyekben DPM-oklevelet mutattak be és írtak át a 14-15. század folyamán, de soha, egyetlen alkalommal sem merült fel kétség a diplomák hitelével vagy érvényével kapcsolatban. Úgy tűnik tehát, hogy elvileg tényleg ideiglenes érvényűnek szánták a DPM-stílust, de a gyakorlatban a privilégiumokkal megegyező bizonyító erejűnek fogadták el még évszázadokkal később is. Hogy alapvetően nem örökérvényűnek szánták, mutatja az is, hogy peres ügyeket véglegesen lezáró (tehát ítéletet mondó) DPM-diplomát csak elvétve ismerünk. Azért IV. Béla és V. István kiadványai között akad néhány,48 ám III. Andrásnál (akinek a kancelláriáján és idejében a stílus a fénykorát élte) már nem. A nem királyi kiadványok esetében Fülöp esztergomi érsek és Márton egri püspök zárt le ilyen formában egy-egy pert, illetve egy ismeretlen kibocsátó mellett még Aba Amadé kapcsán fordul elő, hogy az ítéletlevelét DPM-formában adja ki.49 Mások csak per közbeni okleveleket bocsátottak ki ebben a stílusban, illetve tanúsító és megegyező leveleket állítottak ki. A fentebb vázolt statisztikai összesítés után vizsgáljuk meg, hogy mikor és hol keletkezett ez az oklevélstílus, miért pont a felvázolt régiókban terjedt el, hogyan szorult vissza a 14. század első évtizedeiben, és mik az eltűnésének okai. Ludmila Sulitková a következőket írta a stílus kapcsán. „Hogy pontosabban mikor is kezdték használni a XIII. századi királyi kancelláriákban, azt sajnos a diplomatikai kézikönyvekből nem sikerült megállapítanunk. Megszűnésüket Lehotská ... nagy általánosságban a XIV. századra helyezi. Szentpétery azt állítja, hogy a XIV. század második felében még szórványosan fel-felbuk- kannak..., ezzel szemben R. Marsina szerint már a XIV. század elején teljesen kivesznek a gyakorlatból... Ez utóbbi megállapítás tűnik a legpontosabbnak."50 Mint láttuk, eltűnésük kapcsán mégsem Marsina, hanem Szentpétery fogalmazott pontosabban, aki szerint a 14. század második felében még szórványosan fel-felbukkannak az ilyen oklevelek - igaz, számuk és jelentőségük gyakorlatilag elhanyagolható. A stílus keletkezése egyértelműen az 1240-es évek végéhez, 1250-es évek elejéhez köthető. A „memoriális levél" kifejezés azonban már ennél korábban, az 1230-as években megjelent. Köbölkúti Péter alnádor 1234-ben már így nevezte a saját kiadott oklevelét, amelyben intitulá- ció még szerepelt, és amellett semmiféle emlékezetre utaló promulgációt nem tartalmazott. Szintén ez látható a győri káptalan 1235. évi, és Gyula ország48 6., 8., 47., 48. sz. Mellesleg e két utóbbi oklevelet egy 14-15. század fordulóján zajlott persorozatban mutatták be, ahol - mint fentebb szó volt róla - probléma nélkül elfogadták bizonyítékként. 49 18., 100., 268., 333. sz. 50 Sulitková: III. András 58. 106. jz. A kipontozott részek helyén a szakirodalmi hivatkozások állnak.
