Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 199 Eredeti DL 1505. (MKA, Neo-regestrata acta, 31. 26.) Kiadása: ÁÚO XII. 630-633. A kiadásban a 630. old. 1. sor: Datur helyett Datum-, 631. old. 14. sor: restituant helyett restituent-, 15- 16. sor: equarum helyett equarum amissarum; 19. sor: pro quibus helyett pro quolibet; 20-21. sor: capitulo Agriensi nobis helyett csak nobis (a „capitulo Ag" előtte kivakarva a hártyáról); 21. sor: prestite helyett super eo; 25. sor: villa Pacas helyett villa Patak; 38. (alulról a 2.) sor: quatuor helyett tempore; 632. old. 8. sor: iám helyett per; 33. sor: termini törlendő (az oklevélben is át van húzva). A DPM kiadója elárulta saját magát, amikor az eskütétel színhelyeként elkezdte leírni, hogy „coram capitulo Ag" majd azt kivakarva „coram nobis" formára javította. Ezen kívül egyértelműen az egri káptalanra vall az oklevél stílusa, és a hátuljára nyomott pecsét foltjának mérete (kb. 42 mm), amely egyezik a káptalan DPM-kiadványain használt pecsétjének méretével (Id. a 83. sz. reg. kommentárját). A fizetéskor itt olvasható azon kikötés értelmezéséhez, hogy a hagyományos közbecsű mellett dénárértéknek megfeleltethető becsértékben (estimatione denariis equivalenti) egyenlítsék ki a tartozást, ld. Hóman: Magyar pénztörténet 277-278. 201: [1292-1298.] júl. 11. - egri káptalan Amadé nádor memoriális oklevele [RP 279. sz.] szerint Keled fiai: Péter és István, Aladár fiai: László és Prebard, Jula és fivére: Gurk köteles Keresztelő Szent János 15. napján [júl. 8.] az oklevéladó színe előtt kifizetni 11 márkát Fekete (Niger) Péternek és fivérének: Sándornak Ajak (Awyk) föld megváltására, amelyet Ithek fia János Fekete Péternek és fivéreinek elzálogosított. A mondott határnapon az oklevéladó színe előtt megjelent egyik részről Péter comes István és a fivérei nevében, továbbá János várdai (de Warada) pap Aladár fiai nevében, ill. Jula a maga és fivére nevében, másik részről pedig Sándor a maga és fivérei nevében, és Péter comes a többiekkel együtt késznek mutatkozott a mondott összeg kifizetésére, és Sándor meg Péter át is akarta venni az összeget, amit be is mutattak az oklevéladó színe előtt. Ám ekkor nyárhidi (de Narhyd) Keldech a maga és rokonai nevében ellentmondott azon a címen, hogy a föld őt és rokonait illeti. D. quarto die quindenarum predict. Eredeti 1) DL 82900. (Zichy család, zsélyi 1. A. 36.); 2) DL 97763. (Vay család, berkeszi 20.) Kiadása: Zichy I. 82. (1. sz-ról) A kiadásban a 8. sor: prefatus comes Petrus helyett prefato comite Petro; 9. sor: Johannes sacerdos helyett Johanne sacerdote; 16. sor: Keldeech helyett Keldech. A két oklevél teljesen egyezik, a nevek helyesírásában is. Valószínűleg a két fél számára készült egy-egy példányról lehet szó, amelyek két különböző családi levéltárban maradtak fent (a Vay család levéltára azonban a 20. században elpusztult, így annak már csak a fényképmásolata látható). A budai káptalan 1299. aug. 5-i oklevele szerint az itt nevezett személyek lemondtak Ajak föld egy részéről, mert a beiktatásukba a határosok gyakran ellentmondottak (Zichy 1.96-97.). így az oklevél keltének felső határa 1299, ám csak azok az évek jöhetnek számításba, amelynek késő tavaszán és nyarán Aba nb. Amadé viselte a nádori címet. A DPM tehát 1292-1293-ban, vagy 1298-ban kelt, esetleg még az 1296-1297-es évek is elképzelhetőek, kisebb megszorításokkal. Az oklevél kiadója egyértelműen egy hiteleshely, amely a kifizetés (vagy ez esetben az ellentmondás) tényét igazolja. Mivel Amadé legtöbbször az egri káptalannal működött együtt (ld. Szőcs: Nádori intézmény 100-101.), és az itteni DPM hátulján lévő pecsétfolt mérete (kb. 41-42 mm) egyezik a káptalan DPM-oklevelein használt pecsétjének a méretével (ld. a 83. sz. reg. kommentárját), ezért a kiadót ezzel a hiteleshellyel azonosíthatjuk.
