Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 195 napján [szept. 22.] a veszprémi püspök személyesen vagy képviselői útján válassza ki a tanúk közül azokat, akik esküt tegyenek. Ezen kívül a püspök képviselői az oklevéladónak bemutatták a bélakúti apátnak egy saját pecsétjével megerősített egyezséglevelét, amelyben az apát a pecsétjének és azon okleveleinek a valódiságáról írt, amelyeket a kelenföldi (de Klemfeld) Szent Gellért-egy- ház tizedei és a sasadi (de Sasad) dézsmanegyed ügyében adtak ki, amely tized és dézsmanegyed kapcsán pereskedés van a felek közt. Az apát képviselője, Hench, több érvet is hozott ezen egyezség-levél ellen, amelyek másolatát a püspök képviselőinek adják át. Azt is kijelentette az apát, hogy Benedek püspök a tized tiltása miatt a királyi ítélőszék elé vitte őt, és ő minden szükségből kényszerítve és félelmében bocsáttatta ki ezt az oklevelet. A mondott határnapon a püspök személyesen vagy képviselői útján ezen érvek ellen is felelni tartozik. Ha ez megtörténik, akkor a felek érveit meghallgatva az oklevéladó ítéletet fog hozni. D. Strigonii sexto die oct. s. regis Steph. Eredeti Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, Oklevelek, Dec. Budenses 3. (DF 283103.) > Gergely esztergomi érsek 1298. júl. 10.: Uo., Dec. Budenses 8. (DF 200067.) Kiadása: BTOE I. 311-312. Regesztája: Szentszéki regeszták 515. sz. A kiadásban 311. old. 3. sorban a kipontozott helyen többek között valószínűleg: „[... in octav] is" (vö. MESII. 425.); 312. old. 8. sor: quindenis Beate helyett quindenis nativitatis Beate. Az oklevél keltezéséhez, és a kiadó személyéhez ld. Lodomér érsek 1297. júl. 16-i, ezen DPM közvetlen előzményeként szolgáló levelét (BTOE I. 309-311.), amelyben elrendelte a bélakúti apátnak a tanúk állítását a budai káptalan előtt. Ld. még az ügy folytatására az érsek 1297. dec. 14-i oklevelét (MES II. 415.). Vö. még a 196. és 199. sz. reg. 198: [1293-1297] dec. 14-19. - egri káptalan? Márton alországbíró memoriális oklevele értelmében egyik részről hangonyi Miklós fia Péter és annak a fia: Miklós, másik részről Ivánka fia Miklós kötelesek voltak Szent Márton 22. napjának nyolcadán [dec. 9.] Susa és Szentsimon birtokaik között cserét eszközölni. A mondott napon Péter a maga és fia nevében, ill. Miklós officiálisa: Gergely az ura nevében az oklevéladó előtt megjelenve Szent György nyolcadára [máj. 1.] halasztották a cserét az alországbírói oklevélben foglalt feltételek mellett. Az oklevéladó embere pedig, akit a cseréhez rendelt ki tanúságtételre, visszatérve elmondta, hogy Miklós az ő színe előtt is elhalasztotta a cserét a mondott határnapra, ezen kívül azt a két rőt színű tehenet, amit Miklós adott Péternek becsértékben, a színe előtt Bélben visszaadta. Azt a terminust pedig, ti. vízkereszt ünnepét [jan. 6.], amikorra vissza kellett volna menni az alországbíró színe elé, Szent György 15. napjára [máj. 8.] halasztották. Eredeti fényképe: DL 105147. (Batthyány család, Acta antiqua 2. 4. 54.)
