Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
188 Szó'cs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek 187: 1296. dec. 16., Pécs - Pál pécsi püspök László fiainak: Fülöpnek, Demeternek és Lászlónak a serviense: Pál az urai nevében eltiltotta Gyula mestert attól, hogy az Ivántelke (Izvanteluke) nevű földjén kápolnát (capella) emeljen, mivel a föld miatt per folyik közöttük, és nehogy a per előrehaladtával a keresetük emiatt veszélyeztetve legyen. D. Quinqueeccle- siis quarto die fest. b. Lucie a. D. 1296. Eredeti DL 40236. (Múz. törzsanyag, Szalay) Kiadása: CD VII/5. 601-602.; Koszta: Pécsi székeskáptalan kiadatlan oklevelei 24. (uo. fordítása is) A két kiadás közül Koszta Lászlóé a helyesebb, annyi igazítással, hogy 4. sor: ipsius helyett temporum; 6. sor: viciari helyett vitiari. Bár a DL-DF 5.1-es nyilvántartás a pécsi káptalan okleveleként regisztrálta, Koszta László megállapítása szerint „felmerül a gyanú, hogy nem hiteleshelyi kiadványokkal van dolgunk. A pécsi káptalan minden esetben intitulálva adta ki okleveleit, és a datum sorban sem szokták feltüntetni a kiadás helyét. Az utóbbi a pécsi püspökök illetve a vikáriusok oklevéladásának sajátossága lesz. Nem kizárt, hogy püspöki, vagy egy Pécsett tartózkodó bíróság oklevelével van dolgunk" (Koszta: Pécsi székeskáptalan kiadatlan oklevelei 13.). Koszta gyanúját igazolja, hogy egy másik, nagyon hasonló stílusban és írásképpel kiadott oklevél tényleg Pál pécsi püspök kiadványa volt (166. sz. reg.). Ezen oklevél hátuljára is mandorla alakú pecsétet nyomtak, mint Pál püspök jelzett kiadványára. Ebben az időben a pécsi káptalan is ilyen alakú pecsétet használt ugyan, ám a méretük jelentősen különbözött (a káptalané kb. 72 mm hosszú volt, ld. Takács: Káptalanok és konventek pecsétjei 76. A166. sz. DPM hátuljára kb. 55 mm hosszú pecsétet nyomtak). Sajnos ennek az oklevélnek a hátulján lévő pecsétfolt elmosódottabb, és nagysága nem vehető ki egyértelműen, de biztosan mandorla alakú volt, és mérete inkább a püspöki pecsét felé hajlik. A stílusbeli egyezésekkel együtt (kelethely kitétele, stb.) már igen valószínű, hogy ezen DPM kiadója is Pál püspök volt. László fiaira ld. Engel: Genealógia, Kórógyi. 188: 1296 - hiteleshely (sági konvent?) Egyik részről leszenyei (de Lezéné) Miklós fia István, másik részről nyéki (de Neek) Márton fiai: Mihály és Márton az oklevéladó színe előtt azt a bevallást tették, hogy Márton fiainak Nyék nevű, és István comes Csali (Chal~Chol) és Nyék nevű birtokait az oklevéladó emberének tanúságával elhatárolták azok régi határai mentén. Határjelek: Egrespathaka nevű patak; István Nyék nevű faluja; völgy fűzfákkal; közút; völgy; egy byrch tölgyfával; Lzvkaskwy nevű köves hegy, csúcsán egy cherfa; mocsár; byrch, a végén fákkal; Csali falu felé vezető út, cherfa nevű fákkal a szélén, és az egyik cherfa alatt egy kő. A felek megfogadták, hogy a határjeleket sem ők, sem utódaik nem kérdőjelezik meg, és minden korábbi köztük fennforgó ügyet, különösen ezen birtokok ügyében, kölcsönösen elejtenek egymásnak. Amennyiben ezt az oklevelet bemutatják az oklevéladónak, akkor az privilégiális oklevelet állít ki nekik minderről. D. a. D. 1296. Átírta: egri káptalan 1488. máj. 14.: Prímási Levéltár, Esztergom, Esztergomi Székesfőkáptalan Magánlevéltára, Acta radicalia 37. 2. 8. (DF 236937.). Ennek kora újkori másolatai: 1) uo. Acta radicalia 17. 3. 26. (DF 236059.); 2) Egyházmegyei Levéltár, Győr, Győri Székeskáptalan
