Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 149 a hadjárat befejezését kb. szeptember hónapra, esetleg okt. elejére tehetjük. Ebbe belefér még az 1291. év (aug. legvégi hadoszlás) is. Az 1294. évi hadjárat talán kizárható, ám az 1295. évi még esetleg beleférhet (ld. ezekről a 133. és 170. sz. reg. kommentárját). Az 1296. év szintén nehezen képzelhető el, de nem is zárható ki, hiszen a király okt. 6-án még Kőszeg vára alatt tartózkodott, ahol a Kőszegiek ellen viselt hadat (RA 4085. sz.). Ha a hadoszlás nem sokkal ezután történt, akkor egy esetlegesen okt. végén kelt oklevéllel esetleg halaszthattak pert nov. 18-ra, bár ez eléggé feszített kronológiát feltételezne. 1296 után viszont nincs egyértelmű tudomásunk kora ősszel véget érő hadjáratról. így az oklevelet 1291-1296 közé tehetjük, ám a legvalószínűbb az 1291. év. A per több nagybíró (nádor, alországbíró) előtt járt, így ezen DPM kiadója is bármely, király alatti bíró lehet. A kelethely ugyan Óbuda, ám a keltezés szó szerint a következőképpen fest: Datum Bud in Veteri Buda. Bár az elkezdett „Buda" szó nincs áthúzva vagy kipontozva, itt biztosan arról van szó, hogy az oklevél írója ösztönösen egy olyan kelethelyet írt le, amit megszokott, ám aztán rájött, hogy ebben az esetben ez nem jó. Tehát olyan oklevélkibocsátóval lehet dolgunk, aki alapvetően Budán székelt (mellesleg arra is utal, hogy a „datum Bude" formula ebben az időben nem Óbudát takarta, hiszen itt fontosnak tartották elválasztani a kettőt). Az alországbíró kézenfekvő lehetőség ebben az esetben, és 1291 őszén Pál töltötte be ezt a tisztséget. A hátlapon egy pajzs alakú pecsét foltja látható és Pál pecsétje tényleg pajzs alakú volt. Egyetlen ismert lenyomata lelógott az oklevélről, kb. 42 x 35 mm körüli lehetett (138. sz. reg.). Az itteni pajzs alakú pecsét szintén túllógott a hártyán, de megközelíti Pál sigillumának méretét. Mivel más alországbíró nem használt pajzs alakú pecsétet III. András idején, így Pál alországbíró a legvalószínűbb kibocsátó. 136: [1291-1292.] máj. 7, Kanizsa - Tamás országbíró Az oklevéladó előtt személyesen megjelenő Óvári (de Owar) Konrád mester Szent György nyolcadától [máj. 1.] kezdve 6 napon keresztül várakozott Lőrinc volt nádor fia: Bakó (Bökő) Miklós mester ellenében, aki nem jött és nem is küldött senkit, ezért bírsággal tartozik, ha nem tudja magát kimenteni. D. in Kenesa sept. die term, prenot. Eredeti SNA, Rod Révai - spolocny archív, 2-6, Gyulay 4.16V (DF 259848.) Kiadása: HO VI. 256-257. Az oklevél az Óvári Konrád és Lőrinc fia Miklós között Kopács birtok ügyében zajló pernek egyik kiadványa. A per első felére ld. a 134. sz. DPM-t és kommentárját. Ekkor, 1291 végén, 1292 tavaszán lezárult a per első szakasza, úgy tűnik, hogy Konrád győzelmével: az András király által kikényszerített megegyezés értelmében visszakapta Kopácsot, cserébe elengedte Miklósnak azokat a bírságokat, amellyel korábban sújtották őt. Konrád azonban nem ért el hosszú távú sikert, mert 1299. ápr. 26-án még mindig tiltakozott az ellen a pécsi káptalan előtt, hogy Kopács birtokát Lőrinc fia Miklós „sok napja és éve" (я multis diebus et annis) elfoglalva tartja (AUO XII. 642.). Ezután adhatta ki III. András azt a szeptemberi oklevelét, amelyben utasította Csák fia János mester baranyai ispánt, hogy a birtokot adja vissza Konrádnak, ezen kívül szolgáltasson igazságot Konrádnak Lőrinc fia Kemény mester részéről is, a Konrád által bemutatott oklevelek alapján, ld. RA 4359. sz. (A keltét Zsoldos Attila 1300-ra tette, mert 1299 szeptemberében még Lőrinc fia Kemény volt az ispán, ld. Zsoldos: Archontológia 133. 58. jz. Mivel a pécsi káptalan 1299. évi levele és III. András ezen oklevele között összefüggés áll fent a szövegpanelekben, ezért András levele biztosan a káptalan 1299. évi kiadványa után kelt.) Hogy az 1291-1292. évi megnyert perben Konrád miért nem tudta visszaszerezni a birtokot, és miért csak 1300-ban indult újra az ügy, arra egyszerű a magyarázat: 1289-1291 és 1296-1299 között az a Lőrinc fia Kemény viselte a baranyai ispánságot, aki a birtokot elfoglalva tartó Lőrinc fia Miklós testvére volt (Zsoldos: Archontológia 133.; Engel: Genealógia, Matucsinai [Cseményi]), az ítélet végrehajtását tehát
