Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
134 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek említette, hogy egyik oklevelét Salamon ispán pecsétjével pecsételi, mert az övé nem áll a rendelkezésére (Urk Burg II. 43-44.; vö. HH 134-135. 105. sz., Wertner: Ország- és udvarbírák 64., Zsoldos: Archontológia 66. 484. jz.). Tegyük hozzá: egyrészt kérdéses, hogy az ottani Salamon comes az itteni királynéi udvarbírót takarja-e, hiszen László okleveléről a pecsét levált (DF 259759., a pecsétméret kb. 37 mm.), körirata nem ellenőrizhető, és Salamon királynéi udvarbírótól más pecsétet nem ismerünk. Hivatalban volt viszont 1273-ban egy Salamon fejéri ispán (akire jobban ráillik a „Salamon comes" cím, mint egy „iudex curie domine regine" titulust viselő emberre), és ő is kb. 37 mm-es pecsétet használt, ami egyezik a László országbíró oklevelén látható sigillummal. Az ott felbukkanó személy így biztosan a fejéri ispánnal azonos, nem az itt említett királynéi udvarbíróval, és akkor az 1273. évi oklevél az itteni Salamon királynéi udvarbíró hivatali idejére semmilyen fogódzkodót nem ad (mellesleg az is lehet, hogy a két Salamon azonos, ahogy erre Wertner is utalt - Wertner: Ország- és udvarbírák 64. - bár erre biztosan semmi nem mutat). A jelen oklevelet így csak Zsidó fia János személye keltezheti. János, aki talán a Zsidó nemzetséghez tartozott, később Izabella királyné szolgálatában tűnt fel: 1280-ban királynéi ember, később Izabella birtokadományban részesítette az V. Istvánnak és IV. Lászlónak tett szolgálatokért, 1289-ben pedig a királynéi hirdetők ispánjaként szerepel (Zsoldos: Királynéi intézmény 76., 175.; vö. RD 185-186., 211., 223., 234. sz.). János - az V. Istvánnak tett szolgálatok említése miatt - az 1270-es évek legelején már biztosan nagykorú és politikailag aktív volt, és egy keltezetlen, de talán 1268-1269-re tehető oklevélben is találkozunk már vele (BTOE I. 101-102.). Feltűnő, hogy az itteni DPM-ban egy királyi hatóság előtt kezdett pert azért tettek át a királynéi hatóság színe elé, mert Urbus, az alperes tartozott a királyné népei közé, nem János miatt. így elképzelhető, hogy az oklevél még akkor kelt, amikor János nem állt a királyné szolgálatába, tehát 1280 előtt. Ha ebben nem is lehetünk ennyire biztosak, az azért igen valószínű, hogy ha János akár ekkor, akár korábban viselte volna a királynéi kikiáltók ispánja címet, akkor erre valamilyen formában utaltak volna egy ilyen esetben, ezért az oklevél keltének felső határa 1289, az alsó határa az 1260-as évek. A DPM hátulján lévő pecsétfolt nagyon halvány és nem mérhető (egyedül annyi állapítható meg róla, hogy viszonylag nagyobb méretűnek tűnik, tehát egy relatíve magasabb rangú báróról lehetett szó). Tegyük hozzá: 1276. júl. 20-án maga a király is Fehérvárott tartózkodott (Kádár: László itineráriuma 19.), és ebből az évből a királynéi udvarbírót sem ismerjük (Zsoldos: Archontológia 66.), így akár a király, vagy inkább a kíséretében tartózkodó valaki (pl. országbíró) is kiadhatta a DPM-t. Egy másik nagybíró, leginkább Péc nb. Dénes nádor 1274. júl. végén, aug. elején tartózkodott Fehérvár közelében, több oklevelet is kiadva (55-56. sz. reg.). Mindez persze egy semmire sem kényszerítő egybeesés is lehet, ezért az oklevél kiadóját a pecsétméret ismeretének hiányában nem állapíthatjuk meg pontosan, de a legvalószínűbb hatóság egy országbíró, esetleg egy nádor. 119; [1250-es évek-1290. (1259-1289.)] aug 3-9., Korpona - ismeretlen alországbíró Mesteri Péter és János a maguk és mesteri Mihály nevében megjelentek az oklevéladó színe előtt, és kötelezték magukat arra, hogy Szent Mihály napján [szept. 29.] a vasvári káptalan előtt teljes egészében kifizetik azt a 6 márkányi adósságot, amelyeket káldi Szigfridnek és a servienseinek: Mártonnak, Ivánnak, Márknak és Danil-nak vállaltak kifizetni a király memoriális oklevele szerint Kelemen pápa 15. napján [dec. Z] ugyanezen káptalan előtt, de nem tették meg, és azokat a bírságokat is, amelyekkel a királyi diploma marasztalta el őket a 6 márka ki nem fizetéséért és mert a társaival nem vonult börtönbe, miként ez a káptalan kiadványában olvasható. Ezen kívül Péter, Mihály és János a 6 márka és a bírságok kifizetésének másnapján a királyi levélben foglaltak sze-
