Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
130 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek idő, a pecsétméret és a tartózkodási hely elég jól összevág, ezért ez utóbbi eshetőség (jelesül, hogy egy másik nagybáró ugyanakkor, Makjánnal hasonló helyen tartózkodva ugyanolyan méretű pecsétet használjon) inkább csak elméleti. A nádor harmadik személyben való említését így az egyébként is zavaros oklevélszöveg írójának kell tulajdonítani. 114: [1274-1286.] dec. 14-20., Buda - országbíró, alországbíró vagy alnádor? Az ura, Óvári (de Owar) Konrád nevében megjelenő serviense: Mihály az oklevéladó színe előtt kijelentette, hogy Konrádot súlyos betegség gátolja abban, hogy Szent Miklós nyolcadán [dec. 13.] az oklevéladó urának, ti. a királynak az alországbírája előtt megjelenjen István pécsváradi (Waradiensem) apát és Balog Miklós (Nicolaus Sinister) fia Mihály ellenében, és a határnapot nem a nemtörődömsége, vagy saját akarata miatt nem tartotta be, hanem az említett gyengélkedése okán. D. Bude fér. tért. ante fest. b. Thome ap. Eredeti SNA, Rod Révai - spolocny archív, 2-6, Gyulay 2. 29. (DF 259767.) Kiadása: ÁÚO X. 442. A kelet nélküli oklevél terminus ante quem\e az 1287. év, mert az itt felbukkanó Balog Miklós fia Mihály akkor már halott volt, és IV. László a birtokait eladományozta (Wertner: Balog Miklós és utódai 137.). Mivel a jelen kiadvány Tamás apostol ünnepe (dec. 21.) előtt legfeljebb egy héttel kelt, nem valószínű, hogy Mihály a következő pár napban meghalt, és a király már azonnal el is adományozta volna a birtokait, így az oklevél keltének felső határa valójában az 1286. év. A másik támpont István pécsváradi apátként való szerepeltetése: 1274 áprilisában még Beatus töltötte be ezt a tisztséget (Id. RA 2492. sz.). A kibocsátó kapcsán támpont lehet, hogy azt a fórumot, amely előtt Konrádnak meg kellett volna jelennie, „coram viceiudice curie domini nostri regis" szavakkal illette. Látszólag külső személyként beszél tehát az alországbíróról, mégis logikus, hogy Konrád serviense azon fórum előtt mentse ki urát e bevallással, ahová beidézték. A kibocsátó tehát legvalószínűbben az alországbíró, esetleg az országbíró lehet. Az oklevél hátulján lévő viaszmaradványok és foltok egyébként két pecsétet sejtetnek - nem lehetetlen tehát az sem, hogy az országbíró, esetleg a budai alnádor előtt tette a serviens a bevallást, és azt később az alországbíróval ellenjegyeztette. 115: [1285., 1288.] máj. 25. vagy 28., Csány - Csete fia Aladár királynéi udvarispán Györki (de Gyurk) Cumpold comes fia Péter officiálisai: az ugyanonnan való Весе és Kozma - akiknek a nevében Péter fivére: Pál comes állt elő kezesként - kötelesek a jelen oklevél kiadásának 15. napjára [jún. 8.] az oklevéladó színe elé állítani egy verespej-szár (veruspeg zár) színű lovat, és urukat: Pétert, akit a ló jótállójának mondanak, Dénes mester serviense: Illés ellenében, aki a lóra igényt támasztott a királyné udvarában. Ha a ló időközben kimúlna, akkor a bőrét és az értékét: másfél márkát vigyék az oklevéladó elé. D. in villa Chaanfer. sexta prox, post oct. pentecostes. Eredeti fényképe: DL 84223. (Bárczay család 1.5.)
