Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
116 Szőcs Tibor: Damus pro memória-oklevelek ismeretlenként könyvelte el. Véleményünk szerint itt inkább a Borsod megyében ősbirtokos Bél nemzetség tagjai szerepelnek. A nemzetségről igen keveset tudunk, összefüggő családfa nehezen rajzolható. Egy 1282. évi oklevélben, ahol a nemzetség több ágának tagjait is felsorolják, említenek egy bizonyos „Job filio Janus" nevű illetőt (AUO IX. 342.), aki talán azonos lehet az itteni Janus fia Jobbal. A névazonosságon kívül a következők miatt feltételezhetjük még a Bél nemzetséghez való tartozást: egyrészt Janus fia Jóbot itt „de Beel" jelzővel látták el. Másrészt ebben az oklevélben a fivérek apját Kenéznek hívják, míg egy másik atyafiát Wg-nak. Mindkettő igen ritka névnek számított az Árpád-korban (főként az Wg, vö. Fehértói: Személynévtár 773.), és mindkét név felbukkan a Bél nemzetség más tagjai esetében is, sőt, a Bél genust másként Wg nemzetségnek is nevezik, amely arra utalhat, hogy így hívták az alapító őst, ami megmagyarázza a nemzetségen belüli többszöri felbukkanását (minderre: Karácsonyi: Magyar nemzetségek 251-253.). Harmadrészt a megyében található volt egy „Gon" (Gyón) nevű település, amely azonosítható az itt felbukkanó Gown (Gyón) földdel, és amely történetesen a Bél nemzetség birtokát képezte, ráadásul 1325-ben Bél birtokkal együtt osztották fel, tehát azonos nemzetségi ág kezén volt a két föld (ÁMTF I. 773.; AOkl IX. 278. sz.). A DPM kibocsátója a stílusából és a kelethely hiányából ítélve egy hiteleshely lehetetett, aki előtt a felek a fenti bevallást tették. Mivel Borsod megyei ügyről van szó, ezért leginkább környékbeli hiteleshelyek jöhetnek szóba. A Bél nemzetség tagjai leginkább az egri káptalan előtt intézték ügyeiket (Id. a 337. sz. reg. kommentárját), amely hiteleshely egyébként kifejezetten gyakran alkalmazta a DPM-stílust. Az oklevél hátulján egy nem teljesen szabályos alakú, kb. 43-44 mm átmérőjű pecsétfolt található. A szélek ingadozása mutatja, hogy a viasz egy kicsit túlnyúlt a pecsétnyomó valódi méretén, így a sigillum egy kicsivel kisebb volt eredetileg. Ez a méret megfeleltethető az egri káptalan 41-42 mm átmérőjű, DPM-oklevelein használt pecsétjével (ld. 83. sz. reg. kommentárját), így a kiadót leginkább vele azonosíthatjuk. Megjegyzendő, hogy a jászói konvent pecsétmérete is hasonló volt, és elviekben annak a földrajzi vonzáskörzete is lefedte a területet. A kibocsátót mégis nagyobb valószínűséggel azonosíthatjuk a káptalannal. Az oklevél kiadási idejét jóval nehezebb megállapítani. Mint említettük, az egyetlen máshol is beazonosítható személy Janus fia Jób, aki 1282-ben bukkan fel a Bél föld felosztása kapcsán (ÁÚO IX. 342.) - akkor nem volt mellette az itt megjelenő Kenéz nevű fivére, és mivel 1282-ben az ősi birtokukban osztozkodtak, illett volna neki is megjelenni, ha más nem, Jób képviseletében, így talán akkor már halott volt Kenéz. így a jelenlegi DPM keltének felső határát ennél az évnél húzhatjuk meg. Az alsó határ nem állapítható meg pontosan, maga a DPM-stílus az 1250-es évek elején jelenik meg, az egri káptalan legkorábbi ismert ilyen oklevele 1269-ből való (33. sz. reg.), de egy nagyobb hiátus után, 1278-tól indul meg a tömegesebb DPM-kibocsátás (1278: 75. sz.; 1279: 77. sz.; 1280: 83-84. sz., stb.). Az oklevél kelte legnagyobb valószínűséggel beszorítható az 1270-es évek második fele és 1282 közé, de a korábbi időpontok sem kizárhatóak. 99: [1282-1292. (1282.?)] okt. 18., Esztár mellett - IV. László vagy III. András király Ha Zlaudus comes vagy fiai bármikor bemutatják az oklevéladónak az okirataikat, hogy Esztár (Vztar) nevű falujukban a Berettyó (Berekyo) folyón vámot szedtek, akkor visszaállítja nekik azt a vámot, úgy, ahogyan az régen volt. D. prope villa Vztar in fest. Luce evang. Eredeti DL 71538. (Csáky család, központi 22. 29.) Kiadása, regesztája: RA 3183. sz. Borsa Iván indoklása szerint a kiadvány „tartalmából megállapítható, hogy királyi oklevél, de IV. László és III. András oklevele egyaránt lehet. Minthogy IV. László 1282. októberében Szeged
