Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
114 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek Az oklevél szövege: Damus pro memoria, quod magister Gregorius filius Jula ab una parte, et comes Elias, Hernuh et Nycolaus ex altera ad nostram personaliter accedentes presentiam retulerunt, quod in causa, quam dictus magister Gregorius contra Eliam, Hernuh, Nycolaum et ad eos pertinentes movebat coram nobis, per arbitrium proborum virorum ad concordiam pacis devenissent, et ipsos coram nobis dictus magister Gregorius et effusione sanguinis sue et spoliatione sua per omnia dimisit expeditos. Nos vero in portione nostra, qua scilicet portione nos, ut iudicem ambe partes placare debuissent, eisdem ad petitiones multorum nobilium duximus relaxandas. Datum prope Kossá, tertio die post festum snacti Laurentii martiris, anno Domini M° CC° octagesimo secundo. Hátulján: Pro Elia comite et fratribus suis contra magistrum Gregorium in reformatione pacis inter ipsos. Az oklevél dátumából ítélve nem lehetetlen, hogy egy olyasvalaki a kiadó, aki az 1282. június végén, július hónapban lezajlott Sárospatak alatti királyi congregatioról tartott valahová, hiszen azon a világi elit jelentős része ott volt (erre ld. Zsoldos: Téténytől a Hód-tóig 94-95., ill. a 95. sz. reg. utáni kommentárt). Az oklevél hátulján lévő pecsétfolt mérete (a hártyaszalagoknak való kivágások mentén számolva) kb. 44 mm, és ez megegyezik azon DPM-oklevél hátulján található pecsétfolttal, amelyet 1282. júl. 19-én még a pataki közgyűlésen adtak ki (95. sz. reg.). Elvileg felvethetjük, hogy a két kibocsátó azonos, bár ott sem sikerült teljesen beazonosítani őt, esetleg az országbíróról vagy helyetteséről lehetett szó. Tegyük hozzá: a pecsétfoltok körülbelüli egyezése még azt sem garantálja feltétlenül, hogy ugyanaz a személy adta ki az okleveleket. Mint azon regeszta kommentárjában kifejtettük: 1282 nyaráról sem az alországbíró, sem az országbíró személye nem ismert biztosan. Az alperesek egyébként a Bárca nemzetséghez tartozhattak, még ha Henrik nevét itt elég furcsa módon, Hernuli (alanyeset!) formában írták is le (vö. Engel: Genealógia, Bárcai). 98: [1250-es évek-1282. (1278-1282.)] szept. 7. - egri káptalan (jászói konvent?) Egyik részről béli János fia Kenéz a maga és fivére: Jób comes nevében, másik részről a vérrokonuk: Peturd fia File az oklevéladó színe előtt megjelenve elmondták, hogy a rokonságukból való fogott bírák közbenjárásával egyezségre jutottak a vérrokonaik: Csaba és Salamon örökös nélküli halála utáni teljes va- gyon-negyedrésze, úgy a közösen bírt földek, mint az öt ember kapcsán, amiket File Jóbtól és Kenéztől magának igényelt. Ennek értelmében Csaba és Salamon teljes, Bél földben bírt részét minden haszonvételével átengedték Jóbnak és Kenéznek örökös birtoklásra. Cserébe Csaba teljes, Gyón faluban bírt részét minden haszonvételével Fiiének engedték át, és ez utóbbihoz az említett vérrokonok: Ipolth fia Kene és Wg fia Mihály is hozzájárulásukat adták. Az említett öt embert File átengedi Kenéznek és Jóbnak, cserébe azok két márkát fizetnek neki vagy fehér dénárban, 10 penzát számolva 1 márkának, vagy tizedrészig égetett ezüstben Szent Mihály 15. napján [okt. 13.] az oklevéladó színe előtt, a határidő elmulasztása esetén kétszeres büntetésbe esvén. Szent Mihály 22. napján [okt. 20.] a felek kimennek Gyón földre és Csaba részét átadják Fiiének,
