Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
106 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek és a király oklevelét, és a közbeeső időben pedig Péter ne háborgassa Ivánt és Micolt. D. apud Erche tért. die quinden. s. Regis. Eredeti fényképe: DL 84239. (Bárczay család 22. 2.) Kiadása: HO VII. 126-127. A kiadásban 126. old. 2. sor: Keyl helyett Koyl; 127. old. 2. sor dictis helyett dictos. Az oklevelet Aba nb. Koyl fia Péter felbukkanása alapján 1250-1280 közé keltezhetjük, ám az 1262-1270 közötti évek nem jöhetnek számba (Id. a 82. sz. reg. kommentárját), és ezzel bölzsei Mike ha Mikol és Iván életideje sincs ellenmondásban (100. sz. reg. komm.). Az oklevél hátulján egy pajzs alakú pecsét foltja látható, és közepének viaszmaradványai, amelyet a kiadás így ír le: „pecsétnek körirata leporlott, a középen levő háromszögletű paizs épen megvan, benne öt függélyes pólya" (HO VII. 127). A pecsét egyébként valószínűleg egyezik azon DPM hátuljára nyomott pajzs alakú, cölöpös ábratöredéket tartalmazó pecséttel, amely oklevél szintén említi Koyl fia Pétert (ezen kívül egyéb tartalmi összefüggés nem áll fent), Id. a 82. sz. reg. A két kibocsátó így azonos, sajnos ennél többet nem állapíthatunk meg, ld. bővebben a jelzett regeszta kommentárját. 87: [1280.] okt. 12., Buda - János alországbíró Mihály fia Aladár és atyafia: János fia András kötelesek Szent Márton nyolcadán [nov. 18.] megjelenni a Tyba fia Miklós comes elleni perben - akinek a nevében a fivére: Tyba fia Tyba mester jelent meg - végső válaszadásra. D. Bude sept, die oct. b. Michaelis archang. Eredeti DL 82889. (Zichy család, zsélyi 1. A. 24.) Kiadása: Zichy I. 47 Mivel a nevezett felek 1280-ban, a kijelölt határnapon meg is jelentek István alországbíró színe előtt (Zichy I. 45.), ezért Kállay Ubul joggal keltezte ezt az oklevelet is erre az évre, és a kibocsátót István alországbíróban határozta meg (Kállay: Keltezetlen oklevelek 120.). Az alországbírói hivatalra utal az oklevél budai kelethelye is. A váradi káptalan 1280. okt. 28-i levele ugyanakkor még István elődjéről, János alországbíróról beszél (CD VII/2. 205.; vö. Zsoldos: Archontológia 34.; ill. itt a 84. sz. reg. kommentárját). Ráadásul - és ez a döntő - ennek az oklevélnek a hátulján lévő pecsétmaradványok egy 33 mm-es körpecséthez tartoztak, míg István alországbíró sigilluma kb. 42 mm-es volt (lásd DL 76160.). Az oklevél kiadója így István hivatali elődje, az ekkor még hivatalban lévő János alországbíró volt, és a hivatali utódja, István csak megörökölte elődjének ezt az ügyét. Ebben az időben egyébként Mihály fia Aladár egy másik perét három, egymást váltó alországbíró is tárgyalta sorban, lásd a 89. sz. reg. kommentárját. 88: [1280.] nov. 20., Szihalom - István alországbíró Egyik részről Bogomer fia Szoboszló (Zobizlaus-Zobyzlaus) felperes, akinek a nevében Bertalan mester nyitrai olvasókanonok (lector ecclesie Nytriensis) és Chyma fia Jakab nyitrai várjobbágy jelent meg ugyanezen káptalan oklevelével, amely szerint Szoboszló órájuk bízta pereinek képviseletét, másik részről pedig a személyesen megjelenő Mikó comes fiai: Péter és Byther-Byter, illetve
