Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
104 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek kezeli, ezért Mihály egy szolgálónőt ad annak gyerekeivel az özvegynek és fiának. A hídvámon viszont megosztoznak, és a gyerekre eső részt az új férj, Simon fia Sándor kapta. A feleknek jún. 16-án kellett erről bevallást tenni a váradi káptalan előtt (81. sz. reg.). Ám az egyezséget megtámadták Sándor fivérei, akik nyilván keveselhették a mostohafiú után járó hányadot, és ők is beléptek a perbe - a másik két oklevélben már őket is említik. Ekkor az alországbíró előtt új egyezségre léptek, amelyben már a birtokok utáni jövedelem felét is átengedték Sándornak, nem csak a vámot, és az alországbíró ismét felszólította őket, hogy minderről tegyenek bevallást a váradi káptalan előtt. Erre a (mára már elveszett) oklevélre hivatkozik a váradi káptalan okt. 28-i oklevele, és ez megmagyarázza azt is, hogy a káptalan előtt eredetileg júniusra kiírt megjelenés miért csak ősszel teljesült, és miért nem ugyanazon feltételekkel. Az itteni DPM- ban Simon fia Sándor tűnik a kezdeményező félnek, aki fivéreivel együtt köteles megerősíteni, hogy az új megegyezést a kiskorú fiú is törvényesnek tekinti. A Simon-fiak tehát ebbe a második megegyezésbe vonták be ezt az új oklevéladót, feltételezésünk szerint az egri káptalant, amelynek a vonzáskörzete elvileg lefedte Szatmár megyét is. Emellett érdemes megvizsgálni azt, hogy Simon fia Sándor és másik név szerint említett fivére, „Ördög" Péter (diet. Vrdung, ld. a váradi kápt. okt. 28-i oklevelét: DF 285767.) melyik nemzetséghez tartozott. A kérdésre a genealógiai szakmunkák fényében nem adható kielégítő válasz, olyan Simont ugyanis nem ismerünk a korból, akinek egyszerre lett volna Sándor és Péter nevű fia. Ám ismerünk egy Bogátradvány nb. Simon fia Sándort (Engel: Genealógia, Bogátradvány nem 3. tábla: Monoki ág) és egy Kaplyon nb. Simon fia Pétert (Engel: Genealógia, Kaplyon nem 1. tábla: Károlyi). Ez utóbbinak apja, Simon, szintén az „Ördög" ragadványnevet viselte, ahogy egy másik fivére, András is, és a ragadványnév igen gyakori volt az egész Kaplyon nemzetségen belül (ld. Engel: Genealógia, Kaplyon nem 7. tábla: Nagymihályi ág, Kaplyon nem 8. tábla: Tibai, Kaplyon nem 15. tábla: Tákosi [ld. a Sándor fia Margithoz írt jegyzetet!]). A Bogátradvány nemzetség Zemplén megyében volt ősi birtokos, ám az itteni fivérek atyja, Simon Zala megyében kapott földeket (Haláp, Díszei, Dörgicse, ld. Karácsonyi: Magyar nemzetségek 271.). A Kaplyon nemzetség kérdéses ága ugyanakkor Szatmár megyében volt ekkor birtokos (Karácsonyi: Magyar nemzetségek 747-749.), ahol pl. Domanhida és a többi település is található. Az „Ördög" ragadványnevek gyakorisága, ill. a birtoklástörténeti adatok logikája (valószínűbb, hogy egy Szatmár megyei özvegy egy ottani nemeshez megy hozzá, minthogy egy Zala megyeihez) alapján Simon fia Sándort a Kaplyon nemzetség Károlyi ágához sorolhatjuk, kiegészítve ezzel a genealógiát. A Kaplyon nem ezen ága a váradi káptalan mellett az egri káptalan előtt is intézte ügyeit (pl. Károlyi I. 3-4., 25-26.), így nem valószínűtlen a káptalan felbukkanása. A kérdést tovább bonyolítja, hogy mit keres a megegyezők között Sándorék oldalán Mongoch fia Jakab? Jakab (apja nevének igen ritka volta miatt) Miskolc nb. Monguch fia Jakabbal azonosítható csak (Engel: Genealógia, Miskolc nem 2. tábla: Buzlai [buciói, gergelylaki]). Wertner Mór egyenesen a Miskolc nemzetséghez sorolta a Simon-fiakat is emiatt (Wertner: Megjegyzések III. 137.), ami elméleti birtokjogi szemszögből nézve logikus, de mégis valószínűbb, hogy a Kaplyon nemzetséghez tartoztak. Munguch fiai egyébként szintén az egri káptalan előtt intézték bevallásaikat (ÁÚO VII. 201.; HO V. 86.). Mivel - hangsúlyozzuk - a pecsétméret sem a váradi káptalan, sem János alországbíró sigillumával nem azonosítható, ám az egri káptalanéval igen, továbbá a formai jegyek (évet is tartalmazó keltezés melletti DPM-stílus) is erre a kibocsátóra jellemzőek, így a jelen oklevelet ezen hiteleshely kiadványának kell tartanunk. 85: [1250-1297. (1280.?)] szept. 3., Buda - alországbíró vagy alnádor? Az oklevéladó színe előtt személyesen megjelenő Mikó fia Bither comes perbe vonta Márton fia István comest, mondván, hogy ezen István a folyó év húsvéthétfőjén a servienseivel: Guda-val, szentkereszti (de Sancta Cruce) Tamással, Saullal, Welich-hel, Mátéval és Gold-dal fegyveresen rátörtek az ő Zsolna (Zilna) nevű falujára, és ezzel 500 márka kárt okoztak, illetve két jobbágyát:
