Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
[1371], [június 2.]-július 5. 363 eodem Mychaele filio Pauli, et alia superior pars eiusdem a parte vinearum in portionem prelibate domine devenisset. Eredeti, hártyán, pecsételés nyoma nélkül, DL 29710. □ Közlés: DocRomHist C, XIV. 39^t0 (román fordításban is). 931. [1371]. [június 2.] (prope Budam, II. d. Trinitatis) [Nadas-i] László fia: Péter levele testvéréhez: Nadasd-i László fia: István magisterhez. Embereivel (familia) együtt egészségesek a jelenlegi királyi hadjáratban. Kéri, hogy viseljen gondot házára. A Gergely fia: Jánossal való ügyük, kérésük szerint, kedvező elintézésre érdemesített lesz. — Hátlapján, azonos kéz írásával. Nobili viro magistro Stephano filio Ladisali de Nadasd, fratri suo carissimo. Eredeti, papíron, gyűrűs zárópecsét töredékével, Teleki cs mvhelyi lt: DL 74429. Keltezése azon alapszik, hogy Nádasi László fia: Péter 1360-1385, testvére: István 1348-1380, Kidéi Gergely fia: János pedig 1371-1388 között szerepel forrásainkban. Péter 1371-1373-ben pereskedett Gergely fia: János társaságában (957. és 991. sz.). I. Lajos király itineráriuma alapján (Engel: Királyitineráriumok, passim) Buda tájékáról az 1370-es években csak két hadjárata indult tavasz végén, nyár elején: 1371-ben Morvaország, 1377-ben pedig Litvánia ellen, utóbbi esetében viszont az erdélyi hadakat valószínűleg nem Budára, hanem Kassa környékére várták volna. A fenti körülmények eleve az 1371. évi keltezést valószínűsítik, amit döntő módon alátámaszt az a tény, hogy ez év szeptember 4-én a harmadik Nádasi testvér: László perét a morva hadjáratban való részvétele miatt halasztják el (942. sz.). □ Közlés: TelOkl I. 94 (1350 körűire keltezve). 932. 1371. június 19. (f. V. a. Ioh. bapt.) A Clusmonustra-i Szűz Mária-monostor kon- ventje János erdélyi alvajdának. 1371. április 25-i kérésére (924. sz.) Bathur (d) András alvajdai ember, János frater konventi kiküldött tanúbizonysága mellett, június 4-én (f. IV. a. Corp. Chr.) a vidék szomszédos nemesei és nemtelen lakói körében tartott tanúvallatás során megállapította, hogy ezek tudomása szerint Felekfark, másként Gyurgfolua, régtől fogva a Swk-i nemesek örökjogú jószága volt, de arra vonatkozóan, hogy miként került az azt jelenleg birtokló nemesek kezére, semmit sem sikerült megtudnia. Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett pecsét töredékeivel, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73738. □ Közlés: TelOkl I. 169-171. — DocRomHist C, XIV. 53-54 (román fordításban is). □ Regeszta: DocVal 235. 933. 1371. július 5. (Albe, V. d. oct. Nat. Ioh. bapt.) János magister Kykullew-i főesperes, Demeter erdélyi püspök lelkiekben általános helynöke bizonyítja, hogy a Gyog-i nemesek [erdélyi] káptalani oklevéllel megbízott ügyvédje: Solymus-i László előtte kifizette a feleségét a helynök ügyvédvalló levelével képviselő Swk-i Illésnek azt a 40 Ft-ot, mely összeget korábbi egyezséglevele értelmében néhai András alvajda fia: László magister, valamint András fiai: János, Imre, Tamás és András, továbbá Lukács fia: István Gyog-i nemesek július 1-jén (in oct. Nat. Ioh. bapt.) tartoztak leróni Swk-i Illésné: Katalinnak, Brassou-i néhai János leányának saját leánynegyede, valamint Katalin nagyanyjának: Erzsébetnek nagyapja: Sámson fia: néhai István örökjogú jószágaiból, továbbá Beche, Woduerem és Megkerek nevű - az asszony ügyvédje szerint - vásárolt birtokaiból
