Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Előszó
8 Előszó ségét. Hasonló megfontolásból csak első előfordulásánál hagytuk meg az 1363. évi ozorai pecsétlopást említő, sztereotip szövegezésű záradék részletes regesztáját, a többi esetben - a kérelmező nevének említése mellett — csak röviden visszautaltunk rá. A regesztákat - amennyiben ez hiányzott - minden esetben kiegészítettük a hátiratok közlésével (a regesztázás idején ugyanis a hátlapok hasonmásainak csak egy része állt Jakó Zsigmond rendelkezésére). A dátum nélküli oklevelek keltezését - immár a korszak úgyszólván teljes anyagának ismeretében - igyekeztünk pontosítani, javítani. Ilyenkor a regeszta kritikai apparátusában indokoltuk meg eljárásunkat, a jelentősebb beavatkozásokat monogrammal jelölve. Az eredeti latin nyelvű keltezés kronológiai elemeit, az összes további rövidítést, továbbá a bibliográfiai jegyzeteket és a pecsétleírásokat egységesítettük. A legépebben fennmaradt pecsétköriratokat Hegyi Géza átírásában közöljük, lehetőség szerint úgy, hogy a regesztázott oklevelek megerősítéséhez használt pecsétek mindegyikéről mintát adjunk. Különös gondot fordítottunk arra, hogy egy-egy szöveg összes korábbi közlését feltüntessük. 2) A Jakó-kéziratot e kötet évkörébe tartozó további szövegekkel egészítettük ki; ezek képezik az itt közölt anyag kereken negyedét (260 regeszta). E kivonatokat H. G. vagy K. A. monogrammal jelöltük. Többségük nem erdélyi fondból származik; összegyűjtésüket elsősorban a MÓL Mohács előtti gyűjteményének elektronikusan is hozzáférhető levéltári segédlete tette lehetővé (ahol például rákereshettünk az erdélyi oklevélkibocsátók ösz- szes kiadványára). Saját regesztáink néhány darabja a Diplomatikai Fényképgyüjtemény- ben nem szereplő kisebb romániai levéltárak állagaiból származik, végül pedig csak közlésből (pl. pápai oklevelek) vagy kéziratos hagyományozásból (Comides Dániel vagy Kemény József gyűjteménye) ismert szövegeket is beemeltünk. Az így bekerült anyag elég heterogén, nagyobbik része csak érintőlegesen vonatkozik Erdélyre. Ezért többségükről csak egy mondatos regesztát készítettünk, az erdélyi vonatkozásra összpontosítva, és a végén * jellel ellátva. Az alábbi oklevéltípusokat igyekeztünk módszeresen beépíteni a kötet anyagába, részben a korábbi kötetek gyakorlatát folytatva: a. erdélyi keltezésű, de magyarországi tárgyú oklevelek; b. erdélyi illetékességű személyek (pl. szilágysági kisbirtokosok, Pál szebeni prépost, János küküllői főesperes) magyarországi szerepvállalására, illetve származására vonatkozó adatok (nem vettük tekintetbe azonban az erdélyi püspök és a vajda említéseit); c. erdélyi hiteleshelyek magyarországi vonatkozású oklevelei; d. a román fejedelemségek nyugati (közvetve Erdélyt is érintő) kapcsolatainak forrásai (a Lajk havaselvi vajda elleni hadjárat végét említő oklevelek közül viszont csak egyet vettünk fel, a többi jelzetét és kiadásait ennek bibliográfiai jegyzetében soroltuk fel); e. azon oklevelek közül, melyek az erdélyi vajda pecsétjére vonatkozó pecséthelyettesítő formulát tartalmaznak, csak néhányat közöltünk, a többire ezek apparátusában hivatkoztunk. Nem vettük be a kötetbe a rövid életű (1365-1369) bolgár bánságra vonatkozó írásos forrásokat, és eltekintettünk az erdélyiekhez magyarországi ügyben intézett pápai körlevelek vagy személytelen megbízások beemelésétől is. A név- és tárgymutató Hegyi Géza, a DL- és DF-számok indexe W. Kovács András munkája. Kolozsvárott, 2014. december 5-én. Hegyi Géza - W. Kovács András
