Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

1361—1362. január 13.

85

Budensem) márka finom ezüstön apjuknak adtak zálogba, ugyanebben az összegben visz- szaváltották tőlük, és ők a birtokot Miklós fiainak a kezébe is adták.

Eredeti, papíron, hátlapján egy ép és két töredékes befüggesztett pecséttel, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73688. Az ép pecsét körirata: +S NICOLAI DICTVS WOS. □ Regeszta: Dömer: Orá^tie 42. sz.

*1361. december 28. I. Lajos király privilégiuma a barcasági tizedek visszaadásáról (Ub II. 193-195; DocRomHist C, XII. 56—57) valójában 1361. január 28-án kelt (95. sz.).

*1361. [Dénes] erdélyi vajda kései átírásból ismert oklevele (DL 73689) valójában Lackfi Imre 1369. november 11-i mandátumával (780. sz.) és a kolozsmonostori konvent ebbe foglalt 1315. november 8-i határjáró oklevelével (CDTrans II. 253. sz.) azonos.

141. 1361. Vbul magister Vyuar-i várnagy és Kykulleu vármegye ispánja, valamint szolgabírái: Balad magister és Barnabás fia: László előtt Péter fia: Ágoston Korough-i nemes kijelenti, hogy Márk szentmártoni (de Sancto Martino) nemes Korough-on leánynegyed címén átadott neki a birtok szokása szerinti hat telket, melyeket hat ember megülhet (sex curias iuxta consuetudinem possessionis eiusdem Marci, videlicet super quas sex homines manere valerent), azzal a kikötéssel, hogy ha ő vagy utódai a nekik járó leánynegyed miatt pert kezdenének ellene, vagy több birtokot követelnének tőle, 50 márka büntetésen maradjanak.

Tartalmi ái az erdélyi káptalan 1367. évi oklevelében (651. sz.), DL 29694. □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 672-674 (román fordításban is).

142. [1361 körül] A Clusmunustura/Clus-i Szűz Mária-monostor konventje bizonyítja, hogy János frater pap hiteleshelyi kiküldött, valamint a helybeli nemes férfiak és asszonyok jelenlétében György Noglok-i pap (sacerdos, rector ecclesie) templomának Szűz Mária-oltárára tett kézzel megesküdött arra, miszerint Noglok-i Jakab fia: Mihály először Magyarország részeibe indulását megelőzően, másodszor pedig végrendeletében Noglok-i részbirtoka hét részét liba fia: Jánosra és [feleségére:] Kylian testvére (germanus): András leányára: Margitra, valamint fiaikra, nyolcadik részét pedig nevezett András másik leányára: Erzsébetre, továbbá ugyanezen András fia: Péter leányára, vérrokonaira hagyta.

Keltezetlen tartalmi ái I. Lajos király 1364. március 9-i oklevelében (264. sz.), DL 30392. Mivel Iloba fia: János a keretoklevélen kívül csak 1356-ban bukkan fel forrásainkban (CDTrans III. 571. sz.), az oklevelet nagy valószínűséggel az 1350-es években vagy az 1360-as évek első felében bocsátották ki. Közvetve ezt támasztja alá az is, hogy az előző nemzedék tagjai közül Kylian telegdi főesperest 1288-1301, testvérét: Andrást 1308-1331 között, ennek fiát: Jakabot (Mihály apját) pedig 1344-ben említik (uo. I. 439, 515, 523, 556-557, II. 7-8, 81, 626, 703, III. 232. sz.). A pontosabb keltezés azon alapszik, hogy a kolozsmonostori konvent kiküldöttjei sorában gyakran szereplő János pap 1360 végén és 1361-ben rendszeresen - a konvent illetékességi körén egyébként kívül eső - Fehér vármegyébe szállt ki (vö. 82, 92, 111, 124. és 130. sz.), ahol Nagylak is fekszik (H. G.). □ Közlés: SzOkl VIII. 29-30. — DocRomHist C, XII. 231-232, 233 (román fordításban is).

143. 1362. január 13. (in oct. Epiph. dóm.) A Colosmonostra-i Szűz Mária-monostor konventje bizonyítja, hogy Jara-i Pascha fia: Gál fia: János magister, fogott bírák közbenjárására és rokonság címén (ratione proximitatis) örökre visszaadta Gerend-i Miklós fia: