Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

1361. április 6—április 16.

75

paternis admittit successorem, obhoc non obstante huiusmodi consuetudine statuto et lege). (H. G.)

Ai I. Lajos király 1364. március 28-i privilégiumában (267. sz.), Perényi cs lt: DL 70643. □ Regeszta: Turul 45/1927. 85 (11. sz., Holub J., tévesen április 3-ra keltezve). — PerényiLt 99. sz.

110. 1361. április 6. (f. III. p. oct. Passce) A Warad-i káptalan [I.] Lajos királynak. [1361. február 2-i] parancsára (100. sz.) Ody-i István fia: Mihály királyi ember, Kelemen karbeli pap (presbiter) tanúbizonysága mellett, április 3-án (sab. p. Passce) megkísérelte Kusal-i Tamás fia: Jakch magister és fiai: György, István, László, András és Dénes bevezetését a Mezesapath-i Szt. Margit-monostor és tartozékai birtokába, de ennek a Doboka-i nemesek: Mykud bán fia: Miklós fiai: László, János, Leukus és Miklós ellene mondtak, amiért őket május 8-ra (ad quind. Georgii mart.) a király színe elé idézte.

Tartalmi ái Lackfi Dénes erdélyi vajda 1365. május 24-i ítéletlevelében (374. sz.), DL 41634.

111. 1361. április 11. (in quind. Passce dóm.) Ottó frater Clusmunustra-i apát és a Szűz [Máriaj-egyház konventje az erdélyi káptalan kérésére bizonyítja, hogy [az apát] és János frater nevű rendtársuk előtt Alard fráter, az alvinci (de Vinch inferiori) Szűz [Máriaj-egyház perjelje, Miklós frater, a [gyula]fehérvári (de Álba) Szűz [Mária]-egyház perjelje, Nikolaus Burperk-i és Johann alvinci pap (rectores), valamint Reneryus comes és Anton fia: Nikolaus Vinch-i hospesek kijelentették, miszerint Alvinci Wywyanus fia: néhai Johann comes az ők és Rodulph Bondychya-i püspök, Domokos erdélyi püspök segédpüspöke (suffraganeus), Nikolaus pék (pistor), Turner (d) Johann, Yaaz (d) Andreas alvinci hospesek és Veresegyházi (de Rufa ecclesia) Daniel comes jelenlétében a Maros (Morisius) folyó mellett, Fehér vármegyében (in cttu Albensi) fekvő Waradya nevű birtokát, apjához és nagyapjához hasonlóan Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyházának, de nem a püspöknek, hanem a káptalannak hagyta végrendeletileg. — Hátlapján, egykorú kéz írásával: Testamentum condam Iohannis filii Wyviani de Alwynch.

Eredeti, hártyán, zárópecsét töredékeivel, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277359). — Ái a kolozsmonostori konvent 1447. május 1-jei oklevelében, uo. (DF 277510). □ Közlés: Szeredai: Notitia 49-50 (hibákkal). — CDHung IX/3. 272-273. — Ub II. 190. — DocRomHist C, XII. 23-25 (román fordításban is). □ Regeszta: ErdKLt 165-166. sz.

112. 1361. április 13. (f. III. p. quind. Passce dóm.) Az erdélyi káptalan írásba foglalja György fia: Mihály fia: Péter Zanyzlow-i (Zathmar vm) nemes végrendeletét. (*H. G.)

Eredeti, hártyán, hátlapján befiiggesztett pecsét nyomával, Kállay cs lt: DL 51917. □ Regeszta: KálLt II. 1395. sz. — DocRomHist C, XII. 25.

113. 1361. április 16. (f. VI. p. quind. Passce dóm.) A váradi káptalan Bebek István országbíróhoz intézett jelentése Hodaz-i vitás földek hovatartozásáról. Ders-i Miklós fia: Bereck öt eskütársa között említik Pele-i Istvánt és Zaruad-i Miklóst. (*H. G.)

Eredeti, papíron, mandorla alakú zárópecsét töredékeivel, Kállay cs lt: DL 51918. D Regeszta: KálLt II. 1396. sz. — DocRomHist C, XII. 25.