Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
74 1361. március 11.-április 2. Simon volt erdélyi alvajdának adományozza. — Hátlapján, azonos kéz írásával. Pro Michaele dicto Aran, contra magistrum Nicolaum dictum Malach [!] de eadem et alios quoslibet, super factis intraspecificatis, protestatoria et prohibitoria. Eredeti, papíron, hátlapján befuggesztett pecsét nyomával, DL 29692. □ Közlés: DocRomHist C, XII. 18-19, 526 (román fordításban is, hasonmással). [?] 107. 1361. március 11. (V. f. a. Iudica) A Clusmonustra-i Szűz Mária-monostor kon- ventje Gebeiin fia: Georg Biztricia/Beztricia-i polgár kérésére pecsétje alatt átírja [I.] Lajos király 1361. március 7-i pátens oklevelét (105. sz.). —Hátlapján, XVI. századi kéz írásával. Littere, quod lanii non incidant pannos, si vero incidunt, etiam pannicide sint lanicide. (H. G.) Eredeti, hártyán, hátlapján befuggesztett pecsét nyomával, Beszterce v lt, Seria I/a. Nr. 10 (DF 247226). Az átírt oklevélnél megfogalmazott gyanút (1. 105. sz.) a keretoklevél külső jellegzetességei is megerősítik: írása nem hasonlít az egykorú konventi kiadványokéhoz, és a pecsétnyom szélessége (kb. 5 cm) sem egyezik meg a ko- lozsmonostori hiteleshely által 1381-ig használt pecsét átmérőjével (6 cm). 0 Közlés: Bistritzer Programm 1864. 35-36 (Wittstock, H.). — Ub II. 189. — DocRomHist C, XII. 19-20 (román fordításban is). □ Regeszta: ArchZtsch 18/1887. 78 (11. sz., Zimmermann, F.). — Berger: Regesten 36. sz. 108. 1361. március 28. (in Sancto Emrico, in Passce dóm.) Péter erdélyi alvajda az erdélyi egyház káptalanához. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében megbízottja: Kerek-i László, Kiralludasa-i Georg vagy Enyedi (de Enydino) Mathias Dénes vajdának 1360. október 13-án kelt pátens oklevele értelmében (60. sz.), amelyet az alvajda ügyvédvalló levelével megbízott Pokafolua-i Manyi fia: Hanko mutatott fel előtte feleségének: Margit asszonynak, korábban Pokafolua-i Martin özvegyének nevében, e Martin birtokrészét, azaz Pokafolua negyedének a negyedét királyi mértékkel (regali mensura) mérje fel vagy szemre becsülje meg, nővéreinek: Katherina-nak, Vynch-nek és Margarete- nek a részét pedig, ti. az említett negyedrész háromnegyedét (tres partes eiusdem quarte partis), határjelekkel ossza két egyenlő részre, és erről április 4-ig (ad oct. Passce) tegyen neki jelentést. — Hátlapján, azonos kéz írásával. Discretis viris et honestis, honorabili capitulo ecclesie Transsiluane, amicis suis reverendis, [...]. Relatoria, pro nobilibus de Pokafolua. Eredeti, papíron, zárópecsét nyomával, DL 30677. 109. 1361. április 2. (in Wysegrad, f. VI. a. oct. Passce dom.) [I.] Lajos király, együtt érezve árvaságukban és szűkölködésükben Detreh-i Chal fia: László Zonuk megyei magvaszakadt nemes Kanchou, Zwmur és Kathien nevű leányaival, nehogy atyai örökségükből kizárva bujdosni kényszerüljenek (ne eedem bonis paternis exheredate sub tectis latitare cogantur alienis), Konth Miklós nádor kérésére különös kegyéből fiúsítja őket Detreh birtokban és más atyai jószágaikban, a természetjog szellemében figyelmen kívül hagyva az ország szokásjogát, miszerint csak fiúörökösök örökölhetnek (quibus licet iure naturali atque positivo tota hereditas deberetur paterna, tamen quia huic iuri repugnat approbata regni nostri consuetudo, que non nisi heredem masculinum in hereditatibus
