Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
386 1372. május 10,—május 12. a helyi szokás szerint a plébániatemplomban [felravatalozott?] holttestet a fráterekhez viszik át, világi karhatalmat (vix secularis) küldenek utána. Eltiltják híveiket a kolduló szerzetesek támogatásától, utóbbiakat pedig szükségleteik (necessitates) nyilvános kihirdetésétől. A patriarcha mindezt egyházi fenyíték és kiközösítés terhe alatt megtiltja az említett papoknak, eljárásuk ugyanis ellentétes a IV. Kelemen pápa és utódai által a rendnek adott kiváltságokkal. Mivel pedig a távolság és az idő rövidsége miatt nem tudta őket megidézni, hirdessék ki nekik rendelkezéseit, hogy akinek ellenvetése akadna, két hónapon belül elébe, vagy távollétében a domonkosok jogvédői (conservator) elé terjeszthesse azt. (H. G.) Ái Frankói István jeruzsálemi patriarcha 1379. december 4-i oklevelében, ENMLt, Törzsgyűjtemény (DF 253666). □ Közlés: CDHung IX/5. 334—336 (kihagyásokkal, 1371. évi dátummal). □ Regeszta: EMOkl 147. sz. 1004. 1372. május 10. (in monte Budensi, diocesis Vesprimiensis, X. d. Maii) János Alexandria-i patriarcha, német-, cseh-, magyar- és lengyelországi pápai legatus egyházi kiközösítés terhe alatt megtiltja a magyarországi érsekeknek, püspököknek, apátoknak, perjeleknek, prépostoknak, dékánoknak, főespereseknek, éneklőkanonokoknak, kanonokoknak és más egyháziaknak, hogy továbbra is hirdessék a plébániát vezető és lelkipásztorkodó domonkosok ellen hozott artikulusokat, mivel ezeket a magyarországi domonkos provincia vezetői rendjükre nézve sérelmesnek minősítették. Ái Frankói István jeruzsálemi patriarcha 1379. december 4-i oklevelében, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277409). □ Közlés: Ub II. 384-385. — DocRomHist C, XIV. 202-204 (román fordításban is). 1005. 1372. május 12. (in Vyssegrad, XII. d. Georgii mart.) Imre erdélyi vajda és Zol- nuk-i ispán az [egri] egyház káptalanának. Korábbi rendelkezésének megfelelően Mogh-i Miklós fia: András felperes május 1-jén (in oct. Georgii mart.) Zaruad-i László fia: László alperes ellenében felmutatta a vajda [1370. július 6-i] oklevelét (866. sz.), mellyel ő perüket [1370.] június 9-éről (ad oct. Penth.) augusztus 1-jére (ad oct. Iacobi ap.), majd onnan - további okleveleivel - [1372.] május 1-jére halasztotta. Ezen a mostani tárgyaláson mindkét fél ítéletet kért tőle Orbou birtok értékelésével kapcsolatosan. A becslés megismétlésére tehát küldje ki tanúbizonyságait, kiknek jelenlétében a felperes részéről Bogdan-i Demeter fia: Egyed, Parlagh-i Synka fia: Péter, Mark-i Miklós fia: Demeter, Petry-i Peteu fia: János, Tereche-i János fia: László vagy Mark-i János fia: Miklós, az alperes részéről pedig Synka fia: Péter, Zeudemeter-i János fia: János, Karol-i Simon fia: Mihály, Damanhyda-i Miklós fiai: Miklós és Mihály, Kege-i Jakab fia: Márton vagy Ip-i Miklós fia: András augusztus 27-én (in oct. reg. Steph.), fogott bírák bevonásával, Mogh- i András útmutatása szerint határolja körül és újra értékelje fel Orbow/Orbou birtokot. Azt a területet, amelyet László fia: László állítása szerint a felperes az ő Orbow-val szomszédos birtokaiból számított a felbecsülendő jószághoz, külön értékeljék fel, és október 6- ra (ad oct. Mich, arch.) tegyenek neki minderről jelentést. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Amicis suis reverendis, capitulo ecclesie Agriensis, pro Andrea filio Nicolai de Moogh, contra Ladislaum filium Ladislai de Zaruad, super possessionaria estimatione per nostros et vestros homines in octavis festi beati Stephani modo intraspecificato fienda, et ad octavas festi Mychaelis archangeli ad iudicem. — Uo., egykorú kéz írásával: Pro
