Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
374 1372. március 12.—március 17. alatt átírják a szebeni káptalan 1359-ben kelt oklevelét (CDTrans III. 1114. sz.). — Hátlapján, több XVI. századi kéz írásával: Kercz contra Zakadat. Cum absolutione Zakadat. Eredeti, hártyán, fiiggőpecséttel, melynek körirata: +S CIBINIENSIS PROVINCIE AD RETINENDAM CORONAM, Szász Nemzeti Lt, Urk. 1/25 (DF 244590). □ Közlés: CDHung IX/4. 480. — Ub II. 372-373. — DocRomHist C, XIV. 125-126 (román fordításban is). □ Regeszta: CDHung IX/4. 481. — Kemény: Notitia I. 163. — Dömer: Orästie 46. sz. 973. 1372. március 12. (in Gregorii papé) [A hét szász szék], a Czectat-i lakosok (provincialium) kérésére, Schebes-i Andreas comes, Szebeni (de Cybinio) Janusch comes, Schenk-i Hennyng comes, Veresmarti (de Ruffo Monte) Lorenz comes, Nagycsűri (de Magno Horreo) Albert és mások tanúsága mellett, új pecsétje alatt átírja saját 1359- ben kelt oklevelét (CDTrans III. 1115. sz.). — Hátlapján, XVI. századi kéz írásával: Zakadat et Kercz territorium, novum privilegium. Eredeti, hártyán, függőpecséttel, melynek körirata: +S CIBINIENSIS PROVINCIE AD RETINENDAM CORONAM, Szász Nemzeti Lt, Urk. 1/27 (DF 244592). □ Közlés: Zimmermann: Texte 6. — Ub II. 373. — DocRomHist C, XIV. 126 (román fordításban is). □ Regeszta: Kemény: Notitia I. 163. 974. 1372. március 12. (in Gregorii papé) Az erdélyi hét [szász] szék új pecsétje alatt újból írásba foglalja és megerősíti saját 1366. szeptember 7-i privilégiumát (528. sz.). Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, Szász Nemzeti Lt, Urk. 1/81 (DF 244646). □ Közlés: DocRomHist C, XIV. 127 (román fordításban is). 975. 1372. március 17. (in Sancto Emerico, VIII. d. oct. Med. quadrag.) János erdélyi alvajda bizonyítja, hogy korábbi halasztólevele értelmében március 10-én (in oct. Med. quadrag.) egyrészről Monera-i Nikolaus comes felperes, másrészről Pokafalua-i Basow fia: György fiai: János és Tamás alperesek, tőle nyert előzetes engedély alapján, fogott bírák segítségével kiegyeztek egymással régóta folytatott perükben, miszerint a király Wyfalw-i Gereb (d) Christian fia: Nikolaus comest hűséges szolgálatai jutalmaként törvényes fiúörökösnek nyilvánította anyja: Margit asszony fiúutód nélküli apjának, az ő nagyapjának: Poukafalua-i Pouka fia: Györgynek az erdélyi Fehér vármegyében (in cttu Albensi Transsiluano) fekvő Poukafalua-n lévő mindennemű jószágában, jóllehet ez ellentétes az ország szokásjogaival, sőt ezenkívül anyjának: nevezett Margit asszonynak szintén Poukafalua-n azon a címen kiadandó leánynegyedében is, hogy birtoktalan emberhez: a fent említett Christianhoz ment férjhez. Ennek értelmében Basow fia: György fiai: János és Tamás Poukafalua-nak azt a negyedrészét, amelyet Christian fia: Nikolaus pénzen vásárolt Alard fia: Martintól, valamint nővéreitől, és amelyet Basow fia: György Nikolaus comesnek anyja: Margit asszony, Basow nővére és Poka leánya, leánynegyedeként adott ki, meghagyják az ő tulajdonában. Ezután a birtok fennmaradó részét - trágyázott és parlagon hagyott szántóföldjeivel együtt (terris arabilibus fimatis et campestribus) - háromfelé osztják, melyből egyharmadot Nikolaus comes kap meg sorsolással, a fentebb említett negyedrészen kívül. Az alperesek kötelesek a felperest és utódait
