Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

362

1371. május 27.-június 1.

et Turul filios Gregorii de Zeplak, super solutione ducentorum florenorum et duplo eorundem, ad octavas festi beati Mychaelis archangeli, prorogatoria. — Uo. egykorú kéz írásával. Pro actore Iohannes de Od nunc de regio mandato pro ipso in causam attracto ad Epiphanie [1372. január 6.], solverunt ambo. — Uo. más egykorú kézzel. Capitulo Waradyensi, pro actore Iohannes filius Iohannis de Ody cum comitis capelle, homines Laurentius filius Zeuke vel Thomas frater eiusdem Laurentii de Kereztur, aut Laurentius filius Mathe de Boxa, seu Thomas filius Iohannis de Harkyan, sive Petms filius Pauli de Raton, evocent ad octavas Georgii [1372. május 1.]. — Uo. harmadik egykorú kézzel. Quod Georgius filius Herman civis [Strigoniensis?] coram nobis personaliter constitutus [—] Nicolaum et [Thomam filios] Iacobi condam iudicis dicte ci[vitatis —].

Eredeti, szakadt és vízfoltos papíron, zárópecsét nyomával, DL 28075. Uv. — Tartalmi ái Oppelni László nádor 1372. január 30-i oklevelében (966. sz.), DL 29433. □ Közlés: DocRomHist C, XIV. 33-36 (román fordításban is).

929. 1371. május 27. (in Sancto Emerico, III. d. Penth.) János erdélyi alvajda bizonyítja, hogy Lupsa-i Rended fia: Nicolae comes, akit az erdélyi káptalan jogainak elfoglalása miatt az anyaszentegyház kebeléből kizártak, de utóbb visszafogadtak, megígérte a László Doboka-i és Péter Kulus-i főesperesek, magisterek és kanonokok által képviselt testületnek, miszerint a továbbiakban tartózkodik mindenféle lázadástól és gazságtól, és elődjeihez hasonlóan szolgálni fogja a káptalant. Ellenkező esetben a bírói részen felül számított 100 márka finom ezüstöt fizessen, amit a mindenkori vajda tartozik átadni a kanonokoknak. — Hátlapján, egykorú kéz írásával. Super possessionibus Lupsa vocatis. (H. G.)

Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, Szász Nemzeti Lt, Nova collectio posterior, Urk. V/1830.

930. 1371. június 1. (in oct. Penth.) Az erdélyi káptalan bizonyítja, hogy Haranglab-i Pál fia: Mihály és [Haranglab]-i Beztur fia: Domokos leánya: Anna asszony tíz dénármárka bírság terhe alatt a következőképpen osztozott meg a Galfolwa birtokhoz tartozó erdőkön és ligeteken: Medietas silve Poyas vocate, quam, quedam via transiens in medio divideret ad duas partes, iuxta ipsam viam a parte ville Bagach vocate existens cessisset eidem Mychaeli filio Pauli, alia medietate eiusdem versus possessionem Deesfolwa iuxta quoddam Potok predicte domine Anna vocate remanente. Item medietas cuiusdam nemoris Lelseuhuthzas vocati, in cuius medio quedam [!] lacus arundinosa, in qua tempore siccitatis aqua deficeret, haberetur, dividens ipsum nemus similiter ad duas partes, a parte inferiori ipsius lacus iuxta Kykullew eidem Mychaeli filio Pauli devenisset, alia medietate eiusdem, videlicet superiori, cedente pro domina prenotata. Item pars media nemoris Olsouhuthzas vocati, quod etiam quedam magna via in medio transiens divideret, versus eandem possessionem Galfolwa ipsi domine Anna vocate, et alia pars media eiusdem a parte possessionis Deesfolwa a plaga orientali cessisset Mychaeli filio Pauli predicto. Silvam autem Kuzepchere vocatam hoc modo divisissent, quod pars superior eiusdem a plaga orientali similiter ipsi Mychaeli filio Pauli devenisset, alia parte ipsius scilicet inferiori predicte domine remanente. Item pars inferior cuiusdam particule silve supra ipsam possessionem Galfolwa adiacentis, a parte eiusdem possessionis, cessisset pro