Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

354

1370.-1371. január 13.

902. 1370. Az erdélyi fehérvári (AlbTr) káptalan [I. Lajos királynak. Parancsára] (836. sz.) körülhatárolták és a [pálos] remetéknek iktatták az adományul nyert jószágokat. (H. G.)

Latin nyelvű kivonat a pálos rend okleveleinek Gyöngyösi Gergely rendfőnök (1520-1522) által összeállított jegyzékében (Inventarium, pag. 54). □ Közlés: DocArtPaul II. 447. — Kordé 279 (magyar fordításban). □ Regeszta: CDHung IX/7. 106. — AOkl XXXIV. 774. sz. (mindkettő 1350. évi keltezéssel).

903. [1370-1382] [I.] Lajos király Zarwad-i Hegen fia: [László fia:] Miklós és testvére

(fr. u.): László kérésére új pecsétjével megerősítve átírja az Wzwra földjén elveszített régi pecsétje alatt 1349. június 19. után kiadott pátens oklevelét Dersyk birtok határjárásáról (CDTrans III. 509. sz.).

Ái Garai Miklós nádor 1429-1433 között kelt oklevelében, DL 30649. Az oklevél befejező része hiányzik, keltezése azon alapszik, hogy I. Lajos intitulatiójában a lengyel királyi cím is szerepel.

904. 1371. január 12. (dóm. a. oct. Epiph. dóm.) Az erdélyi egyház káptalana János erdélyi alvajdának. 1370. november 25-i kérésére (894. sz.) Wakay-i [!] János alvajdai kiküldött, kanonoktársuk: Miklós pap (presbiter) tanúbizonysága mellett, ítéletének megfelelően december 29-én (dóm. p. Nat. dóm.), meghagyva Barcha-n Somrakws/Somrakus fiait: Lászlót és Jánost, valamint Rubyn/Rwbyn fia: Iwanka-t, Salfalwa-n pedig Péter fiait: Saul és János magistereket saját kúriájuk tulajdonában, és ezekkel egyenlő értékű, épületekkel is ellátott, általuk választott kuriális telkeket jelölve ki nekik a másik fél jószágaiban, Barcha, Salfalwa és Pethlend birtokot két egyenlő részre osztotta, melyek közül elsőnek Somrakws fiai és Iwanka választhattak. A szántók, erdők, rétek, kaszálók és egyéb haszonvételek azonban közös használatban maradtak. Minthogy Somrakus fiai és Iwanka Barcha-n nem tudtak megfelelő malomhelyet kijelölni Péter fiai részére, az alvajdai kiküldött az ő malmaik felébe iktatta be ezeket, amit előbbiek megengedtek ugyan, de tiltották Saul és János magistereket attól, hogy a malmok jövedelmének felét felvegyék, mielőtt január 13-án (in oct. Epiph. dóm.) az alvajda és az ország nemesei nem döntenek afelől, vajon e malmok felének becsértéke betudódik-e vagy sem Saul és János magisterek részébe. Ennek eldöntéséig ők maguk sem nyúlnak a malmok jövedelméhez.

Ái Szentgyörgyi Péter erdélyi vajda 1505. január 15-i oklevelében, Jósika cs hitbizományi It (DF 257551). □ Közlés: DocRomHist C, XIV. 1-3 (román fordításban is).

905. 1371. január 13. (in Sancto Emerico, VIII. d. Epiph. dóm.) János erdélyi alvajda a Clusmonustra-i Szűz Mária-egyház konventjéhez. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében megbízottja vezesse be Pyspiky-i (d) Mihályt az első és második feleségével együtt Zenthpeter és Zenthmarton (Doboka vm) faluban kapott birtokrészeibe. — Kijelölt alvajdai emberek Thouth (d) János, Chamafayha-i Pál fia: János, Eztyen-i Aba fia: Domokos, Myko-i Ágoston fia: János.

Belefoglalva a kolozsmonostori konvent 1371. február 2. után kelt jelentésébe (910. sz.), DL 27432. □ Közlés: DocRomHist C, XIV. 3-4 (román fordításban is).

906. 1371. január 13. (in oct. Epiph. dóm.) Az [erdélyi] egyház káptalana bizonyítja, hogy János erdélyi alvajda szentimrei (de Sancto Emerico) officialisa: Demeter fia: Ke-