Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

350

1370. szeptember 18—szeptember 21.

ház apátja javára teendő bevallásnak a meghallgatására, minthogy a nevezettek szegénységük és betegségük miatt nem jelenhetnek meg a káptalan színe előtt.

Belefoglalva az erdélyi káptalan 1370. szeptember 20-i jelentésébe (890. sz.), DL 26757, 36403, pag. 2 és az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277389). □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 831 (román fordításban is). □ Regeszta: ErdKLt 675. sz. — KmJkv I. 186.

889. 1370. szeptember 18. (f. IV. p. oct. Nat. virg.) Az erdélyi egyház káptalana János erdélyi alvajdához. [1370. szeptember 10. előtt kelt] kérésére (887. sz.) Lőrinc fia: M[iklós?] alvajdai ember, Albert [fia:] Miklós fia: Mihály (Michael filius Nicolai Alberti) magister kanonok tanúbizonysága mellett, szeptember 10-én (f. III. p. Nat. virg.) megkísérelte Ottónak, a Kolusmonostra-i Szűz Mária-kolostor apátjának a bevezetését Tyburch- telek birtokba, de Veres (Rufus) János - felesége: néhai Deme özvegye: Margit nevében- és Nadas-i László fia: Péter — felesége: Deme leánya: Katalin nevében -, továbbá Kyde-i Gergely fia: János nevében Bezter (d) Mathius ellentmondott, amiért őket október 6-ra (ad oct. Mich, arch.) János alvajda elé megidézte.

Tartalmi ái Lackfi Imre erdélyi vajda 1372. április 13-i oklevelében (991. sz.), DL 26982. □ Közlés: DocRomHist C, XIV. 157-158, 159-160 (román fordításban is).

890. 1370. szeptember 20. (in vig. Mathei ap.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy János erdélyi alvajda 1370. szeptember 13-i kérésére (888. sz.) szeptember 16-án (f. II. p. Exalt, s. cr.) a [kolozsmonostori] apát Monustur nevű falujában megjelent Albert [fia:] néhai Miklós fia: Mihály (Michael filius quondam Nicolai Alberti) magister kanonok és András magister éneklőkanonok, akik előtt Veres (Rufus) Gellért (Gerard) fia: István és fiai: Mihály, Gellért és Lőrinc kijelentették, hogy Beunye/Benye és Tyburch- telke nevű Clus vármegyei birtokukat, amelyeket elődeik [L] Károly királytól kapták adományként, miután megtudták, hogy azok a [kolozsmonostori] apátság jogos tulajdonai, visszaadják az apátnak, és minden e jószágokkal kapcsolatos okleveleiket érvénytelennek nyilvánítják, nehogy e birtokoknak a monostortól való elidegenítéséből valami kár származzék az ő és elődeik lelki üdvösségére nézve. — Méltóságsor: János prépost, András magister éneklő-, Péter őrkanonok, Tamás magister Hunyad-i foesperes dékánkanonok.

— A fogalmazvány hátlapján, XV. századi kéz írásával: Super Benye et Tyburchtheleke in comitatu Cius vocatis.

Eredeti, hártyán, fíiggőpecséttel, DL 26757. — Fogalmazvány, hártyán, pecsételés nyoma nélkül, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277389). — Kivonata a kolozsmonostori konvent okleveleinek 1427. évi jegyzékében, DL 36403, pag. 2. □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 832-834, 932 (román fordításban is, a DL 26757 hasonmásával). □ Regeszta: ErdKLt 673. sz. (tévesen február 23-ra keltezve). — KmJkv I. 186.

891. 1370. szeptember 21. (Bude, in Mathei ap.) [L] Lajos király az ország főpapjaihoz, báróihoz, ispánjaihoz, várnagyaihoz, nemeseihez és birtokosaihoz, különösen Szlavónia, Dalmácia és Horvátország bánjaihoz, ezek várnagyaihoz, officialisaihoz és főként a Buda és Zára (Jadra) közötti szárazföldi és vízi útvonalakon működő vámosokhoz. Minthogy Dalmácia és Horvátország visszafoglalása után a tengermelléki áruk Magyarországra szállításának megkönnyítése végett a Dalmáciából és Zárából Buda-ra, illetve Bu-