Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
340 1370. július 2. tunica de eodem panno; item alia veste de panno longo Leuby pellibus variolinis subducta, similiter cum sua tunica de eodem panno, necnon aliis duabus vestibus de simili panno de longo Leuby cyndelyno subductis, similiter cum duabus tunicis de eodem panno, ac lectisterniis honestis, novis ornamentis domus de Cyndato, ac velamine supra lectum wulgariter agmeyn dicto, peplis et aliis necessariis nuptialibus). Eredeti, hártyán, hátlapján befiiggesztett pecsét nyomával, DL 28582. □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 789-792 (román fordításban is). 864. 1370. július 2. (VI. d. quind. Corp. Chr.) A Clusmonustra-i Szűz Mária-monostor konventje János erdélyi alvajdához. 1370. május 8-i kérésére (843. sz.) János fia: István vajdai ember és Miklós fráter pap (presbiter) konventi tanúbizonyság június 27-én (in quind. Corp. Chr.) megjelent az erdélyi káptalan Bűzd és Bálint fia: Alard Huzioteluk nevű birtoka közötti vitás föld színén, ahol János prépost, Vajdafi (woyuode) László Doboka-i, János Kykulleu-i, Miklós Zonuk-i, János Tylegd-i, Miklós Ozd-i, Péter Clus-i, Simon Karazna-i főesperesek, magisterek, továbbá György Karkou-i plébános, Albert fia: Miklós fiai: Mihály és Miklós, végül Péter volt alvajda fia: Mihály erdélyi kanonokok - nem ugyan nemesek módjára, hanem papi tisztségüknek megfelelően, mhában és csak kezüket téve szívükre - tizenkettedmagukkal eskü alatt bizonyították, hogy a négy eke- aljnyira becsült vitás terület mindig Buzd-hoz tartozott, amint ez Imre erdélyi vajda bemutatott ítéletleveléből is kiderül. Minthogy Alard az esküt tudomásul vette, és a káptalannak egy esztendőre szóló általános parancslevele volt, a Buzd-hoz visszacsatolt föld határait mindjárt meg is járták a következőképpen: Prima meta inciperet a plaga meridionali in latere cuiusdam alti montis supra possessionem Rennenkyrh vocatam adiacentis, in vicinitate seu commetaneitate eiusdem possessionis iuxta duas metas, quarum una eidem possessioni Buzd et alia ipsi possessioni Rennynkyrh distingueret, unam metam novam, que separat eandem possessionem Buzd ab ipsa possessione Huzyo- teluk, erexissent. Et abinde descendendo tenderet infra usque ad decursum cuiusdam rivuli de valle ipsius possessionis Huzioteluk venientis, in cuius montis descensu usque ad ipsum rivulum septem metas consequentes ac octavam ultra ipsum rivulum secus eundem a plaga meridionali erexissent. Inde versus eandem plagam ascendendo, transit ad terras arabiles, ubi in latere cuiusdam monticuli iterum unam metam novam, de qua ascendit sursum ad supercilium ipsius monticuli et ibi similiter aliam metam, et ab eadem in planitie eiusdem monticuli semper ad partem meridionalem directe pergendo, per quatuor metas terreas consequenter de novo elevatas veniret ad quandam arborem ilicis, sub qua aliam metam terream erexissent. Exinde ad partem dexteram declinando ad gremium cuiusdam silve pro eadem possessionem Huzioteluk remanente [!] perveniret, ubi in infima parte eiusdem rursus unam metam terream, de qua girando paululum similiter ad partem meridiei, iret ad latus cuiusdam montis ad unam metam antiquam in Berch ipsius montis existentem, penes quam aliam metam terream, inde super eodem Berch ulterius transeundo ad eandem plagam meridionalem, in ascensu eiusdem iterum unam metam terream, et abinde in eodem Berch altius ascendendo, pergeret ad duas metas antiquas, quarum una eidem possessioni Buzd [altera ipsi posjsesioni Huzio[teluk distingejret, iuxta quas tertiam metam novam erexissent. Et ibi mete eiusdem pos
