Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

1370. március 22-március 29.

323

László fia: Péter, valamint rokonai: András és Mátyás, Ladislau nevű román vajdával (woyvoda Olacomm) együtt, március 7-én (f. V. p. Invocavit) megölték Miklós nevű fiát és lovát, a vele levő nőket pedig lovaik szügyével megtaszigálták (cum pectore equorum verberando), becstelen szavakkal meggyalázva őket. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Pro Bekus de Dóba [!], contra Petrum filium Ladislai ac alios intra positos de Nadasd comitatus de Kolos, super facto interfectionis Nicolai filii sui, inquisitoria.

Eredeti, papíron, három zárópecsét nyomával, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73732. □ Közlés: TelOkl I. 160. — DocRomHist C, XIII. 707-708 (román fordításban is). □ Regeszta: DocVal 224.

816. 1370. március 22. (f. VI. a. Letare) A Clusmonostra-i Szűz Mária-monostor kon- ventje bizonyítja, hogy Szentegyedi (de Sancto Egidio) Wos (d) Miklós fia: Wos (d) Pál szükségtől szorongattatva összes erdélyi birtokrészét, különösképpen pedig a Doboka vármegyei Szentegyeden (in Sancto Egidio) és Polun-ban levő részeit egyenként tíz pen- sával számított 20 márkában, 12 arany Ft-ban és egy nyolc Ft-ot érő lóért elzálogosítja testvérének (ff. u): Szentegyedi (de Sancto Egidio) Wos (d) Miklós fiának: Wos (d) István magistemek, azzal a kikötéssel, hogy azokat bármikor visszaválthatja.

Eredeti, papíron, hátlapján befuggesztett pecsét nyomával, továbbá Huszti András kéziratos regesztájával és levéltári jelzetével, Wass cs It (DF 252782). □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 708-709 (román fordításban is). □ Regeszta: WassLt 154. sz.

817. 1370. március 27. (in Closuar, f. IV. a. Iudica) [L] Lajos király jóváhagyja néhai Szentmártoni (de Sancto Martino) Kalach leánya: Erzsébet nemesasszony ama elhatározását, hogy Zenthmarton (Doboka vm) birtokbeli és minden más egyéb jószága felét hitvesi szeretetből férjének: István deáknak, a Colosmonustra-i konvent jegyzőjének és születendő gyermekeinek ajándékozza. Kérésére a király e birtokokban István deákot meg is nemesíti (ipsum Stephanum litteratum in premissis possessionariis iuribus nobilitamus, inter nobiles regnicolas nostros ex plenitudine nostre regie potestatis et gratia speciali, verum, pumm et legitimum nobilem fecimus et constituimus, vigore presentium mediante). — A pecsét alatt, illetve a szöveg alatt, jobb oldalon: Relatio Emerici woyuode.

Eredeti, hártyán, a szöveg alatt befuggesztett titkospecsét töredékével, DL 27431. □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 709-711 (román fordításban is).

*[1370. március 27,-május 1. között] A kolozsmonostori konvent jelentése Enyed és Orbó határjárásáról (DocRomHist C, XIII. 711-715) 1370. április 30-án kelt (839. sz.).

818. 1370. március 29. (IV. Kai. Aprilis, an. XXIX.) [I.] Lajos király privilegiális alakban átírja saját 1366. július 8-i pátens oklevelét (498. sz.). (K. A.)

Tartalmi ái Bebek Imre erdélyi vajda 1392. március 4-i oklevelében, DL 31060.

819. 1370. március 29. (IV. Kai. Aprilis, an. XIX.) [I.] Lajos király, Demeter erdélyi püspök, királyi kincstartó kérésére, de Szt. Mihály arkangyal iránti tiszteletből és Erzsébet anyakirályné szorgalmazására is, privilegiális alakban átírja Obrugh föld vidékének az erdélyi (AlbTr) káptalan tulajonába való visszaengedéséről 1366. július 9-én, titkospe