Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
316 1369. december 21. András ellenében. — Hátlapján, azonos kéz írásával. Religiosis viris conventui ecclesie de Lelez, pro Andrea filio Nicolai de Mog, citatoria. (K. A.) Eredeti, papíron, zárópecsét töredékével, a leleszi konvent hiteleshelyi lt-ban, Acta anni, fasc. 5, an. 1369, nr. 23 (DF 219626). 796. 1369. december 21. (in Wyssegrad, XXVII. d. quind. Martini conf.) Imre erdélyi vajda és Zounuk-i ispán a Lelez-i konventhez. Testvére: néhai Miklós erdélyi vajda és Zounuk-i ispán ítélőszékén, melyet [1368.] május 15-re hirdettek meg (in quindenis residentie regalis exercitus versus Boznam moti ad octavas festi beati Georgii martiris proclamate), korábbi perhalasztólevele értelmében, Mog-i János Zenthmyklos-i László fia: László elleni keresete alátámasztására bemutatta Dénes erdélyi vajda [1366. augusztus 3. után kelt] keresetét (518. sz.) és a Warad-i káptalan [1366. szeptember 15. után] erre tett jelentését (531. sz.). Ezt követően az ellentmondásuk okát tudakoló Moog-i Jánosnak az alperes Zenthmyklos-i László azt válaszolta, hogy a vitás Warbo/WarbouAVarho régtől fogva elődeinek örökjogú birtoka, amint ezt a szomszédok és környékbeli nemesek is tanúsíthatják. Ezzel szemben Mogh-i János azt állította, hogy Warbou mindig az ő elődeinek volt örökjogú jószága, és ennek bizonyítására bemutatta Konth Miklós erdélyi vajda 1355. évi (CDTrans III. 811. sz.), illetve Zonuk vármegye oklevelét (CDTrans III. 812. sz.), de a szomszédok és megyebeliek tanúságára is kész volt ráhagyatkozni. Ezért Miklós vajda felkérte a Warad-i káptalant, hogy küldje ki tanúbizonyságát mindkét fél részére, kiknek jelenlétében a vajdai emberek, azaz a felperes részéről Kyde-i Pál, Ramachahaza-i Demeter, Seney-i Pál, Haan-i Endre fia: Lőrinc vagy Kereus-i Gergely, az alperes részéről pedig Karul-i [Simon] fiai: László és Mihály, Damanhyda-i Miklós, De- dachy-i Anianus fia: János, Zanyzlou-i Mihály fia: Péter vagy Olazy-i Beke fiai: István és András [1368.] október 13-án (in quind. Mich, arch.) Warbo/Varbo-n tartsanak tanúvallatást a szomszédok és a Zonuk megyei nemesség körében arról, hogy a szóban forgó birtok Miklós fia: János öröksége-e vagy pedig a Lászlóé, majd mérjék vagy becsüljék fel azt, és azt is kérte, hogy a káptalan minderről október 20-ra (ad oct. quind. Mich, arch.) tegyen neki jelentést. E terminusról aztán Miklós vajda az ügy tárgyalását [1369.] május 8-ra (ad quind. Georgii mart.) napolta el. Minthogy azonban időközben Miklós vajda meghalt, és a vajdai méltóság a király kegyéből őreá szállt (medio tempore ipso domino Nicolao wayuoda fratre nostro sublato ex hoc medio, honoreque ipsius woyuodatus per regiam clementiam nostram personam decorante), ő e pert [1369.] október 6-ra (ad oct. Mich, arch.) halasztotta. E határnapon Mog-i Miklós fia: András azzal vádolta Zaruad-i László fiai: Miklós és László ügyvédjét: Benedeket, hogy testvérét: Mog-i Jánost, nevezett Zaruad-i László fia: Miklós közreműködésével, a köztük folyó per kapcsán meggyilkolták és kifosztották. Ezért Imre vajda az ügyet [1369.] november 25-re elhalasztotta (ad quind. Martini conf.), és felkérte a Warad-i káptalant, hogy erre az új határnapra idézze a színe elé Zaruad-i László fia: Miklóst és Lászlót, mert Benedek ügyvéd részéről igazságot kíván szolgáltatni Mog-i Miklós fia: Andrásnak. Jóllehet Petry-i Lőrinc fia: Tamás vajdai kiküldött, a Warad-i káptalan tanúbizonyságának: Péter karbéli papnak, a Szt. Anna-oltár igazgatójának (rector) jelenlétében az
