Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

1369. november 4.-november 8.

307

Balázs vagy Rohhody-i Péter tartson vizsgálatot Damanheda-i Miklós fia: Miklós panaszára, miszerint Kege-i Márton fia: János fiai: Péter, Jakab, András, János és Mihály június 6-án (f. IV. p. Corp. Chr.), apjuk biztatására és beleegyezésével, Damanheda nevű birtokára rontottak, és onnan 140 Ft értékű négy jó lovát elhajtották, amit apjuk: János házánál rejtettek el. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Religiosis viris conventui ecclesie de Lelez, pro Nicolao filio Nicolai de Damanheda, contra Iohannem filium Martini de Kege ac filios suos, inquisitoria. —A szöveg alatt: [—] in comitatu de Zolnuk. (K. A.)

Eredeti, papíron, zárópecsét töredékével, a leleszi konvent hiteleshelyi lt-ban, Acta anni, fasc. 5, an. 1369, nr. 16 (DF 219619).

773. [1369. november 4. után] [Imre erdélyi vajda és Zonuk-i ispán] ítéletlevele. Az erdélyrészi nemesek közössége és bármely más rendű-rangú ember számára november 4- én (dóm. p. Omn. sanct.) Torda-n kezdett közgyűlésén Bala-i Dénes fia: Domokos özvegye előadta, hogy Bala-i János fia: László és Lőrinc fia: András kizárták őt azokból a birtokokból, amelyeket néhai férje az ő ruhaneműinek eladásából nyert kilenc ezüstmárkával és az ő apjáról reászállott székelyföldi (in terra Syculorum) jószág eladásából nyert 36 ezüstmárkával szerzett vissza. Az alperesek szerint az özvegy önként ment ki a jószágokból, nem ők rekesztették ki belőlük. Ezek alapján a vajda, a hét vármegye szolgabíráival és esküdt ülnökeivel együtt, az alperesek ártatlanságának kiderítése végett elrendeli, hogy a felek [1370.] január 20-án (in quind. Epiph. dóm.) hat-hat nemes eskütárssal együtt Szentimrén (in Sancto Emerico), János alvajda színe előtt tegyenek esküt, az özvegy pedig mindaddig birtokon belül maradhasson, amíg az alperesek ki nem fizetik a félje után járó jussát.

Tartalmi ái Lackfí Imre erdélyi vajda 1372. április 9-i oklevelében (983. sz.), DL 28355. □ Közlés: DocRomHist C, XIV. 141-142, 143 (román fordításban is).

774. 1369. november 5. (Bude, in Emerici conf.) [I.] Lajos király szolgálatai jutalmaként Jakch magister fia: Györgynek, valamint testvéreinek: Istvánnak, Lászlónak, Andrásnak, Dénesnek és Jánosnak, továbbá apjuknak: Jakch-nak adja új adományként a magtalanul elhalt Doboka-i Mykyd [!] fia: Imre Solymus és Mon nevű (Zolnok vm) birtokát, melyek máris a kezükben vannak.

Ái Zsigmond király 1406. január 13-i oklevelében, Wesselényi cs zsibói lt (DF 254828). A leírás szerint az új felségpecséttel volt megerősítve a hátlapján. □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 649-650 (román fordításban is).

775. 1369. november 8. (Torde, V. d. dóm. p. Omn. sanct.) Imre erdélyi vajda és Zonuk-i ispán bizonyítja, hogy az erdélyrészi nemesek és minden rendű-rangú emberek ösz- szessége részére november 4-én (dóm. p. Omn. sanct.) Torda-n kezdett közgyűlésén az erdélyi káptalan dékánja: Miklós magister Zonuk-i főesperes kanonoktársai nevében eltiltotta a káptalan Noglok, Koppan és Zyluas nevű Fehér vármegyei (in cttu Albensi)