Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
1368. szeptember 19—szeptember22. 287 birtokbeli részeit azzal a megkötéssel, hogy ha a hadjáratban életét vesztené, birtokai véglegesen az anyjáé és nővéreié maradjanak. Eredeti, hártyán, pecsételés nyoma nélkül, DL 27276. □ Közlés: Luceafarul 4/1905. 403 (Minea, I.). — ConvLit 44/1910. 1134 (Minea, I., töredékesen). — DocRomHist D, I. 92-93. — DocRomHist C, XIII. 547-549 (mindkettő román fordításban is). 718. 1368. szeptember 19. (f. III. p. Exalt. s. cr.) A Warad-i káptalan bizonyítja, hogy [I.] Lajos király 1368. augusztus 16-i parancsára (711. sz.) Sandor[haza]-i Pál királyi és János karbeli pap (presbiter), a Szt. Erzsébet-oltár igazgatója (rector), káptalani kiküldött előtt [Kusal-i] Jakch magister szeptember 15-én (in oct. Nat. virg.) a vitás Kyrwa nevű föld színén, a Warad-i káptalan korábbi kötelezőlevelének megfelelően, a szokásos módon, saruját levetve, mezítláb, fejére földet emelve megesküdött (dissolutis cingulis, discalciatis pedibus, terram super caput eius levando, ut moris est iurare super terram), hogy a vitás terület sohasem tartozott Erked-hez, nem is volt annak használatban levő földje (terra usualis), hanem Isa nevű, magtalanul elhunyt embernek volt a használatban levő földje, melyet így határoltak körül: In fine cuiusdam montis Kerekhyg dicti, iuxta unum rivulum a parte meridionali unam metam cursualem erexissent. Abhinc ad cacumen ispsius montis gradiendo duas metas [erexissejnt terreas. Deinde ad alium finem eiusdem montis versus partem orientalem eundo, similiter duas metas, predictam terram distingentes, confodissent. Abhinc versus eundem partem orientalem paulisper pergendo, [in lojco campestriali, unam metam erexissent cursualem. Hinc versus eandem partem orientalem ad unum alveum wlgo Agfw dictum accedendo, duas metas terreas erexissent. Deinde versus plagam septentrionalem ambiendo in capite unius vallis sew alveoli, unam metam cursualem confodissent. Deinde ad eandem plagam septentrionalem progrediendo ad unum colliculum Berch vocatum, iuxta quandam metam terream predicte possessioni, Erked vocate distingentem a parte possessionis regis Hadod vocate, similiter duas metas terreas erexissent finales, et ibi eadem mete, ut asserunt, terminarentur. — Méltóságsor. Péter prépost, István éneklő-, Jakab őrkanonok, az olvasókanonokság betöltetlen. Eredeti, hártyán, rongált állapotban, fuggőpecsétje elveszett, DL 30396. — Ái a gyulafehérvári requisitorok 1596. április 2-i oklevelében, Wesselényi cs zsibói It (DF 254913 = 261183). □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 549-551 (román fordításban is). 719. 1368. szeptember 22. (in quind. Nat. virg.) Az erdélyi egyház káptalana Péter erdélyi alvajdához. 1368. szeptember 9-i kérésére (714. sz.) Toldalad-i Barnabás fia: János alvajdai ember, Sebestyén Keresthwr-i pap (rector ecclesie), káptalani kiküldött jelenlétében, szeptember 11-én (f. II. p. Nat. virg.) Zenthyvan-i Miklós fiait: Istvánt, Gergelyt és Jánost beiktatta anyjuk leánynegyedébe, melyet Zenthyvan-i András fia: Mihály adott ki Zenthyvan-on. 1480 körüli egyszerű másolat, papíron, pecsételés nyoma nélkül, DL 28505. A hátlapon olvasható oklevélfogalmazvány-töredék szerint e szövegről, valamint I. Lajos király 1365. június 1-jei okleveléről (375. sz.) a kolozsmonostori konvent Kerelői Pál fiai: Pál és János kérésére állított ki átiratot, kiket együtt 1468-1486 között említenek a források (KmJkv I. 1820, II. 2554. sz.). □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 551-552 (román fordításban is).
