Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

[1368.] május 6.-május 8.

275

ter magvaszakadása címén magának kért a királytól, az erdélyi vajda színe előtt folyó perben, fogott bírák útján, úgy egyezett ki Kerezthur-i Miklós fia: Demeterrel és feleségével: Borbálával, aki az említett Demeter fia: Péter leánya, valamint fiaikkal: Miklóssal és Antallal, hogy ezek Kerezthur felét önként átengedik Jaakch magistemek és fiainak, minek fejében ők a birtok másik felét visszaadják nekik örök tulajdonul. — Méltóságsor. Péter prépost, az olvasókanonokság betöltetlen, István éneklő-, Jakab őrkanonok magisterek. — Hátlapján, XV. századi kéz írásával: Super possessione Kerezthwr.

Eredeti, hártyán, fíiggőpecséttel, Wesselényi cs bp-i lt: DL 105450.

686. [1368.] május 6. (in Lyppa, in Ioh. a. port. Lat.) Miklós erdélyi vajda és Zonuk-i ispán levele Bulgária bánjához: Benedekhez, vagy távolléte esetén Lugaas-i officialisá- hoz. Drágul nevű Sugdya-i jobbágyának adassa vissza azt a 80 disznaját, melyet a múlt december 25. körül (circa Nat. dom.) Farkas fia: Mihai és Rachka fia: Fylees Lugaas-i királyi jobbágyok Waradya-i Mykola fia: Marc biztatására Lugaas-i erdőből behajtottak, a pásztort is börtönbe vetve. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Magnifico viro Benedicto Bulgarorum bano, fratri suo karissimo, vel eo absente, officiali suo de Lugaas.

Eredeti, papíron, zárlatán a vajda kispecsétjének töredékével, melynek körirata: +S NICOLA[I] VOYVODE, DL 47996. Keltezése azon alapszik, hogy Lackfi Miklós 1367-1368 között töltötte be az erdélyi vajdai tisztséget, Himfi Benedek pedig 1366-1367, ill. 1368-1369 között volt bolgár bán. A vajda feltehetően az Erdélyből ekkortájt távozó király (vö. Engel: Királyitineráriumok 34) környezetében tartózkodott Lippán. □ Közlés: DocVal 213-214. — DocRomHist C, XIII. 480-481 (román fordításban is).

687. 1368. május 8. (in Sancto Emerico, VIII. d. oct. Georgii mart.) Péter erdélyi al- vajda bizonyítja, hogy Kereky-i Miklós fia: László és Kerek-i [!] László fia: Mihály, hosszas pereskedés után, örököseik békés atyafisága érdekében, az alábbi módon osztották (particulatim et divisim) végérvényesen két egyenlő részre Kereky nevű birtokukat: Primo enim quoddam fenile ipsorum circa silvam a parte possessionis Kereztyenfolua vocate predicto Ladizlao filio Nicolai, et a parte terre Paluelge Michaeli filio Ladislai prenotato per distinctiones duarum metarum; item terre arabiles inter vineas et silvam similiter per duas metas scindendo a parte vinearum eidem Ladizlao, et a parte silve usque quandam semitam prefato Michaeli; item in superiori parte ecclesie per distinctiones duarum metarum a parte vinearum Ladizlao et a parte ecclesie Mychaeli prenotatis. Ab eadem autem ecclesia incipiendo usque primam metam in quodam Berch erectam per viam magnam supra usque ipsum Berch a parte ville Pokafolua vocate Michaeli, a parte vero predicte possessionis Kerek nuncupate usque ad aliam viam maiorem Ladizlao predictis; item in eodem Berch ab una magna meta terrea ex novo erecta tendendo usque fluvium Zekespataka vocatum a plaga meridionali prefato Michaeli, ex alia vero parte Ladizlao pretacto scindendo similiter per tres metas ex novo erectas, excepta tamen terra usuali seu campestri, in qua pecora seu animalia passcere consueverunt, quam communiter uti et perflui deberent. Item una piscina similiter ad usum eorum communem stare deberet, et si in aliis locis piscinas habere possent, similiter cum expensa communitatis facere deberent. Item in terra ipsorum circa rivulum usque fluvium Zekes medietas a parte orientali Michaeli, a plaga autem meridionali Ladizlao prenotatis;