Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

1366. június 24.-június 26.

205

meridionalem ascendit quendam alium montem Teulgbirch/Theughtermch [!] nuncupatum, super quem due mete terree nove. Exinde descendendo versus predictam partem meridiei cadit ad unum rivulum, ubi una meta terrea, et abhinc per ipsum rivulum vadit versus meridiem et exiitur [!] de eodem rivulo, ubi una meta terrea. Exhincque tendens semper ad meridiem et venit ad duas metas terreas antiquas, secus quas novas metas erexissent. Abhinc similiter versus meridiem eundo revertitur ad eundem rivulum et transiens ultra ipsum vadit ad duas metas terreas antiquas, iuxta quas similiter nove mete erecte. Exinde tendit paulisper versus eandem meridionalem partem, ubi in fine terrarum arabilium una meta nova terrea. Abhinc per longitudinem unius iugeris terre eundo, ubi nova meta. Exinde similiter per longitudinem unius iugeris transit et ibi meta nova. Abinde per tantundem spatium, ubi una meta nova terrea. Deinde modo simili per tantum spatium versus meridiem tendit, ubi nova meta. Abhinc flectens versus partem occidentalem tendit ad unum rivulum Roznapataka/Rozwapathaka vocatum et super eodem rivulo eundo semper versus occidentem, venit ad unum pratum arundinosum et vimina ibidem existentia, cuius prati arundinosi una pars ad latitudinem trium iugerum terre a parte septentrionis usque metam ville Terpenie nomine directe supradictis nobilibus de Fata/Fatha, reliqua vero pars eiusdem annotatis nostris populis et ville Noghdemeter/Nag- demeter ex parte meridiei sunt assignate. Et sic tendit ad eandem metam ville Terpe- nie/Terpenye, ibique mete memoratarum villarum Fatha et Noghdemeter/Naghdemeter terminantur, fluvius vero Zamus prope prelibatam villam Tukas/Thewkes tam ante- dictorum nobilium de Fata/Fatha, quam populorum nostrorum de Noghdemeter/Naghdemeter prius dictorum usibus semper communis et pacificus esse debet, iuxta ordinationem hominum nostrorum sepedictorum. — A pecsét alatt: Assecuratio ipsorum Benedicti archidiaconi et Stephani, filii Pouse, militis.

Eredetije, hártyán, a szöveg alatt befuggesztett titkospecséttel, 1897-ben Nagydemeter község lt-ban volt, jelenleg nem fellelhető. — Ái az erdélyi káptalan 1380. június 29-i oklevelében, DL 44336. □ Közlés: Ub II. 254- 256. — DocRomHist C, XIII. 153-156 (román fordításban is). □ Regeszta: Berger: Regesten I. 40. sz.

489. 1366. június 24. (in Zekuluasarhel, in Nat. loh. bapt.) [I.] Lajos király bizonyítja, hogy [Haranglab-i] Pál fia: Mihály Hagmas, másként Desfolua nevű jószágát [V.] István (CDTrans I. 306. sz.) és [I.] Károly király privilégiuma alapján birtokolja. E pátens oklevelet a király titkospecsétjével erősítették meg.

Tartalmi ái Lackfi Imre erdélyi vajda 1372. április 29-i oklevelében (1000. sz.), DL 5995. □ Közlés: Ub II. 380-381. — DocRomHist C, XIV. 192, 195 (román fordításban is). □ Regeszta: Fodor: Marosvásárhely 2-3. sz. (tévesen 1369-re, ill. 1367-re keltezve).

490. 1366. június 26. (in Zekuluasarhel, f. VI. p. Nat. loh. bapt.) [I.] Lajos király bizonyítja, hogy a Dénes erdélyi vajda ítélete (vő. 421. sz.) szerint Péter erdélyi alvajda és Benedek magister vajdai protonotarius által, az erdélyi káptalan tanúbizonysága mellett, egyfelől Losonch-i István bán fia: Dénes és Deseu fia: László, másfelől Losonch-i Tamás fia: Dénes és István között Mentew várában és más osztatlanul bírt javakban megejtendő birtokosztályt július 1-jéről (in oct. Nat. Ioh. bapt.) október 6-ra (ad oct. Mich, arch.) ha-