Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
192 1366. május 15. — a püspök nevében annak ügyvédvalló levelével - bemutatta a Warad-i káptalan 1355. június 11-i oklevelét (CDTrans III. 794. sz.), mely magában foglalta e káptalan 1342. május 1-i oklevelét (CDTrans III. 86. sz.) arról, hogy Mykud bán fia: Péter magister, valamint fiai: János, Péter és Dávid Wywar birtokot 320, fehérvári (Albensis) súlyú ezüst márkáért eladták András erdélyi püspöknek, és ezen az alapon kérte Péter magister fiaitól Domokos püspök mentesítését [Doboka-i] János fia: László magistemek a keresete alól. Miután Péter magister fiai az erdélyi (AlbTr) káptalan privilegiális oklevelével bizonyították, hogy birtokaik osztálya során Wyuar más jószágokkal együtt [Doboka-i] Miklós fia: János és fia: László részéről reájuk szállott, a vajda ítéletet kívánt hozni az ügyben, de a felek végül is az ő engedélyével egyezségre léptek egymással. Ennek értelmében János fia: László magister elállt a Domokos püspök elleni keresetétől, és Wyuar-t a Mykud bán fia: Péter magister, valamint fiai: János, Péter és Dávid, illetve András erdélyi püspök között a Warad-i káptalanban létrejött adásvétel alapján Domokos püspök, utódai és az erdélyi egyház jogos tulajdonának ismerte el. — Hátlapján, egykorú kéz írásával: Concordia super possessione Wyuar. Eredeti, hártyán, függőpecsétje elveszett, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277366). □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 84-90 (román fordításban is). □ Regeszta: Szeredai: Series 103. — Árpádia 3/1838. 68 (Kemény J.). — CDHung IX/3. 638. — Hurmuzaki 1/2. 136-137. — Ub II. 241. — ErdKLt 171. sz. (tévesen május 20-ra keltezve). 456. 1366. május 15. (Torde, XII. d. f. II. p. Phil, et Iac. ap.) Dénes erdélyi vajda és Zonuk-i ispán bizonyítja, hogy az erdélyrészi nemesek, székelyek, szászok és minden rendű-rangú ember részére Torda-n május 4-én (f. II. p. Phil, et Iac. ap.) kezdett közgyűlésén Zenthmartun-i Jób fia: néhai Gergely özvegye: Ilona - leányaival: Sebe-vel, aki Zeroes (d) Péternek és Margittal, aki Barrabas-nak a felesége - bepanaszolta előtte Ikloud-i László fia: néhai Beke fiait: Lászlót, Gergelyt, Benedeket és Bulgar (d) Jánost, mert apjuk halála után nem szolgáltatták neki vissza néhai férje Zenthmartun, Zenthpetur, Mykow, Kalacha, Amburyustelke, Zylitelke, Bonkud, Fyzes, Huzfatelke és Poptelke nevű birtokaira vonatkozó okleveleit, amelyeket ő Beke-nek mint komájának (conpatri) gondosabb megőrzés végett átadott; továbbá mert az apjuk halála óta semmit sem adtak néhai férje által Beke-nek tíz márkában elzálogosított Zenthmartun-i negyedrész jövedelmének neki járó harmadából, noha Beke élete végéig teljesítette ezt a vállalt kötelezettségét, s ezzel 300 Ft kárt okoztak neki; végül bepanaszolta őket azért is, mert Beke fiai: Gergely és Benedek pünkösd körül (circa Penth.) két éve Onus (d) Benedek, Mihály, Miklós és más fegyveres famulusaik kíséretében megrohanták az özvegy Zenthmartun-ban levő házát, vejét: Zemes (d) Pétert a házból kivonszolva félholtra verték, védelmére siető feleségét pedig lovaikkal legázolták, minek következtében idétlen fiút (filium abortivum) szült. Beke fiai válaszukban azt állították, hogy bár az apjuknak átadott oklevelekről nincsen tudomásuk, egy öreg jobbágyuknál találtak az említett birtokokra vonatkozó iratokat, amelyeket előtte vissza is szolgáltattak; Zenthmartun negyedének jövedelméből pedig azért nem adtak az özvegynek semmit sem, mert az a föld apjuk halála óta megművelet- lenül hever és maguk sem láttak abból semmiféle hasznot. Zemes (d) Péter és felesége megverésében és megsebesítésében pedig teljességgel ártatlannak mondták magukat. Amikor azonban a vajda úgy döntött, hogy a felperes özvegy október 6-án (oct. Mich.
