Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

166

1365. június 29—augusztus 5.

382. [1365. június 29.-augusztus 1. között] [I.] Lajos király [Péter erdélyi alvajdához]. Minthogy Almakerek-i Gegus fia: János és a Medies széki szászok között Lapus földért folyó és augusztus 1-jén (in oet. Iacobi ap.) az alvajda előtt tárgyalásra kerülő perben ő kíván ítélkezni, az ügyet december 7-re (ad oct. Andree ap.) terjessze fel a királyi udvarba, és akkorra idézze oda a feleket.

Tartalmi említés Járai Péter erdélyi alvajda 1365. augusztus 8-i oklevelében (387. sz.), DL 5409. □ Közlés: Ub II. 227. — DocRomHist C, XII. 437, 438 (román fordításban is).

383. [1365.] augusztus 1. (in oct. Iacobi ap.) Az erdélyi egyház káptalana Kendet fia: Nicolae kérésére privilegiális alakban, föggőpecsétje alatt átírja [I.] Lajos király 1365. január 27-i privilégiumát (358. sz.). — Méltóságsor: [János] prépost, András éneklő-, Péter őr- és Miklós Zonuk-i főesperes dékánkanonok. (H. G.)

Eredeti, hártyán, függőpecsétje az oklevél egy részével együtt már 1714 előtt leszakadt és elveszett, DL 30665. András éneklőkanonoksága (1360-1372) idején Miklós szolnoki főesperes csak 1365-1367 és 1369-1370 között volt egyúttal dékánkanonok is, de mert e hivatalban a tisztújításra ekkoriban május 1. körül került sor (vö. Hegyi: Dékánkanonokok 64-65, 72-73), csak az 1365, 1366 és 1369. évek valamelyike jöhet számításba. A káptalannak ebből az időszakból fennmaradt eredeti kiváltságlevelei közül azonban (jóllehet valamennyi egyazon kéz írásának tűnik) jelen oklevél az 1365. augusztus 5-én kibocsátott két privilégiumhoz (DL 62718-9) áll a legközelebb a nyelvi és paleográfiai jellegzetességek tekintetében.

384. [1365. augusztus l.-december 7. között] Péter erdélyi alvajda [L] Lajos királyhoz. Miután Toldalad-i Péter fia: Jakab felmutatta előtte az uralkodó [1365. június L—július 3. között kelt?] oklevelét (376. sz.), kérésére elrendelte, hogy az erdélyi káptalan tanú- bizonysága mellett vezessék be Mortunzenthyuan-i Márton fia: néhai János fiúsított leányait: István feleségét: [Sebe-t], a fenti Jakab feleségét: [Klárát] és a még hajadon Katalint apjuk Zenthyuan-i birtokrészeibe. Iktatásuknak azonban András fia: Mihály és fiai: András és Gergely, valamint [Zenthyuan-i] Péter fia: Péter leányai: Margit és Ilona el- lentmondtak, amiért is ezeket a káptalan augusztus 1-jére (ad oct. Iacobi ap.) az alvajda elé idézte. Ekkor azonban az ellentmondók ügyvédje: [Zenthyuan-i Miklós fia:] János előmutatta a király [1365. június 1-jei] oklevelét, amellyel Péter fia: Péter említett leányait szintén fiúsította (375. sz.), és egy másik mandátumát, amellyel meghagyta az alvajdának, hogy e leányok nagykorúságáig ne mondjon ítéletet ügyükben. Ezért tehát ő a feleket december 7-re (ad oct. Andree ap.) a királyi jelenlét elé idézte, és kéri az uralkodót, hogy az ügyben hozott döntéséről [1366.] január 13-ig (ad oct. Epiph. dóm.) értesítse.

Tartalmi ái Bebek István országbíró 1365. december 14-i oklevelében (403. sz.), DL 30123. — Bejegyzés a Bodoni es megsemmisült levéltárának XVIII. századi elenchusában, 406. sz. alatt, ENMLt, Mss. □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 3-6 (román fordításban is).

385. 1365. augusztus 5. (f. III. p. oct. Iacobi ap.) Az erdélyi egyház káptalana Beth- lem-i Jakab fia: Jakab magister részére föggőpecsétje alatt, privilegiális alakban átírja [L] Károly király 1314. október 7-én kelt, régi pecsétjével ellátott privilégiumát (CDTrans II.