Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
152 1364. november 25. I. 23, 167, II. 221). 1362-ben Nádasi/Andrásházi László fia: István még nem tagja az alvajda famíliájának, mert Járai protonotariusával perel (145. sz.), 1364-ben viszont már officialisaként említik (256. sz.). 1363-ban Szt. Márton napja szombatra esett, 1366. november 8-15. között pedig az alvajda nem Váradján, hanem Szentimrén tartózkodott (548. sz.). Egyedül tehát csak 1364 és 1365 jöhet számitásba. □ Közlés: TelOkl I. 99-100 (tévesen 1355. november 11. körüli keltezéssel). — Ub II. 183-184. — DocRomHist C, XI. 573-574 (román fordításban is, mindkettő 1360. november 14.-1368. november 18. közé keltezve). 347. 1364. november 25. (in Sancto Emrico, VIII. d. oct. Martini conf.) Péter erdélyi alvajda bizonyítja, hogy a Kulus-i Szűz Mária-egyház konventjéhez intézett [1364. október 13-i] kérésének, miszerint Gyrukuth nevű földet iktassák Olnuk-i János fia: Barnabásnak (332. sz.), 1364. november 8-i jelentése (345. sz.) szerint a konvent eleget tett. Minthogy pedig ő vajdai tisztségéből fakadó hivatali kötelességének megfelelően (ex eiusdem nostri woyuodatus officii debito) mindenkit védelmezni tartozik jogaiban, a konvent fenti jelentését jóváhagyja, és Gyurukuth földet bírói hatalmánál fogva Olnuk-i János fia: Bar- rabas tulajdonába adja. — Hátlapján, XV. századi kéz írásával. Metalis Gyrkwth. — Uo., XVI. századi kéz írásával. Introductoria sive statutoria, pro nobili Bamaba filio condam Iohannis de Olnoky, ad faciem particule terre Gywrkwth vocate. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, iktári Bethlen cs lt (DF 255009). □ Közlés: DocRomHist C, XII. 372-374 (román fordításban is). 348. 1364. november 25. (in Sancto Emerico, VIII. d. oct. Martini conf.) Péter erdélyi alvajda az erdélyi egyház káptalanához. Minthogy Apor fia: Kadoch/Kadach - testvére: Vsdula-i Apor fia: István fia: László nevében is - március 6-án (in oct. Med. quadrag.) az erdélyi káptalan 1364. február 14-i oklevelével (258. sz.) bizonyította, hogy Pysulnuk-i Palus fia: István fia: László ellentmondott iktatásuknak, és Pysulnuk birtok őket örökjogon megillető felének kisajátításával vádolta meg őt, ennek ügyvédje: Burd-i Péter fia: Mihály viszont okleveles bizonyítékok felmutatását ígérte, ítélőszéke nemes ülnökeivel egyetértésben az ügyet előbb május 1-jére (in oct. Georgii mart.), majd - a felperesek kiűzését elismerő, de azt oklevelekkel utóbb igazolni akaró Palus fia: István fia: László személyesen előadott kérésére és a szokott bírság terhe alatt - július 1-jére (ad oct. Nat. Ioh. bapt.) halasztotta, illetve július 15-re (ad f. II. vid. Divis, apóst.) Dénes erdélyi vajda és Zonuk-i ispán elé utalta, aki a végleges ítélet kimondását november 18-ra (ad oct. Martini conf.) tette. Mivel azonban az alperes ekkor nem jelent meg, az időközben elhunyt Kadach örököse: Vsdula-i Apor fia: István fia: László viszont Péter alvajdának néhai István vajdasága idején, 1349. december 21-én kelt oklevelével (CDTrans III. 551. sz.) bizonyította igazát, ülnökei egyetértésével Pysulnuk felét neki ítélte oda, Palus fia: István fia: Lászlót pedig hatalmaskodásban marasztalta el. Küldje ki tehát tanúbizonyságukat, kinek jelenlétében különmegbízottja (homo noster specialiter ad hoc per nos transmissus): Cheged-i Márton vezesse be a felperest a fenti birtokrészbe, nem véve figyelembe az alperes ellentmondását, majd [1365.] január 13-ra (ad oct. Epiph. dóm.) tegyen neki jelentést. — Hátlapján, azonos kéz írásával. Discretis viris et [honestis honorabili] capitulo
