Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

150

1364. október 28.-november 5.

pohárnok-, Lyzka-i Pál étekfogó-, János ajtónálló-, Imre lovászmester és Benedek magister Poson-i ispán.

Eredeti, hártyán, rongált függőpecséttel, Brassó v lt, Privilegia, nr. 4 (DF 246807). □ Közlés: SbgQuartSch 7/1801. 305 (Hermann, G. von, részlet). — SbgPrBlätter 1/1805. 199-205 (Marienburg, L. J.). — CDHung IX/3. 430-434. — Hurmuzaki 1/2. 90—92. — Ub II. 219-220. — DocRomHist C, XII. 361-363 (román fordításban is). □ Regeszta: MTTár IV (1857). 146 (264. sz., Wenzel G.). — Transilvania4/1871.266 (Moldovanu, $t.).

340. 1364. október 28. (V. Kai. Novembris, an. XXIII.) [I.] Lajos király a Brassou-i polgárok részére megerősíti saját 1353. március 28-i oklevelét (CDTrans III. 706. sz.) az Wzura-i pecsétlopást említő szokásos záradékkal (vő. 254. sz.) és új függőpecsétjével. — A záradék Miklós [esztergomi] érsek, királyi kancellár keze által kelt.

A megerősített privilégium bal alsó sarkába írt záradék, Brassó v lt, Privilegia, nr. 2/B (DF 246806). — Ai Zsigmond király 1387. június 26-i oklevelében, uo., nr. 11. és 12/B (DF 246814, 246816) □ Közlés: DocRomHist C, XII. 359-360 (román fordításban is). □ Regeszta: Ub II. 221.

341. 1364. október 28. (in Vissegrad, III. d. Demetrii mart.) Vilmos pécsi (Quinque- ecclesiensis) püspök, [I.] Lajos király kápolnaispánja és titkos kancellárja, Kusal-i Jakch magister kérésére, a kápolnaispáni minőségében használt királyi pecsét alatt (regio sigillo, quo pretextu honoris nostri, scilicet comitatus capelle regie utimur pendenti), privilegiális alakban átírja a király 1361. február 2-án, nagyobb pecsétje alatt kelt pátens oklevelét (99. sz.). — Hátlapján, egykorú kéz írásával: Super monasterio Sancte Margarete in monte Mezes situato.

Eredeti, hártyán, fuggőpecsét zsinórjával, Wesselényi cs zsibói lt (DF 254796). □ Közlés: DocRomHist C, XII. 363-364 (román fordításban is).

342. 1364. október 30. (III. Id. Novembris) [L] Lajos király [privilegiális alakban] átírja és megerősíti saját 1363. július 8-i két oklevelét (198. és 199. sz.). (K. A.)

Eredeti, rongált állapotban, 1879-ben még a Wass cs lt-ban volt, de ott 1944-ben már nem volt fellelhető. □ Regeszta: HOkl 269. — WassLt 133. sz.

343. 1364. november 5. (f. III. p. Omn. sanct.) A Warad-i káptalan bizonyítja, hogy Fülöp [váradi] prépost, néhai Loránd vajda fia: László magister Doboka-i föesperesnek és [váradi] kanonoknak, illetve testvére: István fiának: Lorándnak az erdélyi (AlbTr) káptalan levelével felhatalmazott ügyvédje, egyezségre lépett Buthka-i Miklós fia: Pállal, aki a Lelez-i konvent ügyvédvalló levelével fiait: Istvánt és Jánost, valamint testvérét: Miklós fia: Miklóst is képviselte. Eszerint amennyiben Pál fia: István vissza tudja szerezni a Thicia folyó mellett fekvő, László magister anyja: Klára által fivéreitől: néhai Pál bán fiaitól a Dunán inneni (ex ista parte Danubii) birtokokból leánynegyed címén kapott, de utóbb ezeknek ismét elidegenített Dada, Kylye, Gardunzyg, Bagath, Kethdubkyozy birtokokat (Zaboch vm), akkor a Buthka-iak megtarthatják a jószágok felét. Ha László magister és Loránd el akarnák idegeníteni a kezükben maradt részt, kötelesek azt becsértékén Pálnak, Miklósnak és utódaiknak adni. Amennyiben Klára fivérei nem adnák vissza