Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

1364. szeptember 6-szeptember 15.

143

319. 1364. szeptember 6. (VIII. Id. Septembris, an. XXIII.) [I.] Lajos király a Kolus- war-i polgárok és hospesek részére megerősíti saját 1353. március 30-i oklevelét (CDTrans III. 707. sz.) az Wzura-i pecsétlopást említő szokásos záradékkal (vő. 254. sz.) és új fiiggőpecsétjével. — A záradék Miklós [esztergomi] érsek és királyi kancellár keze által kelt.

A megerősített privilégium bal alsó sarkába írt záradék, Kolozsvár v lt, Privilegia, fase. I., nr. 2. (a DF-be nincs besorolva!). □ Közlés: KvOkl I. 35-36 (tévesen 1365. szeptember 6-ra keltezve). — DocRomHist C, XII. 328- 330 (román fordításban is). □ Regeszta: Ub II. 228-229 (1365. szeptember 6-i keltezéssel). — RevArh 2/1959. 267 (Duzinchevici, Gh.).

320. 1364. szeptember 14. (in Exalt. s. cr.) Martin szebeni (Cybiniensis) dékán, nagy- csűri (in Magno Horreo) plébános és káptalana bizonyítják, hogy azt a tizedet, melyet a Heltha-i népek határain belül szednek (decimis infra erectas metas populorum de Heltha provenientibus, videlicet inter aquam Schebs vocatam et stratam publicam, que de eadem villa ducit ad civitatem, et alium locum qui Steynrech appellatur), Hermann Heltha/Helta-i plébánosnak és utódainak ítélték, miután ez Peter Schellmberk-i plébános ellenében Nikolaus kistoronyi (de villa Epponis), illetve Christian nagycsűri plébánosok, szebeni (Czybiniensis) dékánok [1327. szeptember 22-i, illetve 1349. június 16-i] fíiggőpecséttel ellátott pátens [!] okleveleivel (CDTrans II. 611, III. 507. sz.) bizonyította jogait. Midőn azonban szeptember 9-én (f. II. p. Nat. virg.) szokás szerint Affrica-ban ünnepeltek, a [káptalan] tagjainak kérésére Hermann puszta kegyéből (nullo iure, sed sola gratia) mégis átengedte Peter-nek a vitatott tized felét élete végéig, kikötve, hogy azt Peter és rokonai az ő akarata szerint (ad libitum suum) kezeljék, és ha kettejük közül valamelyik meghal, a tized egészében és véglegesen a Helta-i egyházra szálljon vissza, tekintet nélkül az egyházjog vagy világi jog egyéb rendelkezésére (occasione qualibet seu auxilio iuris canonici vel civilis penitus non obstante). (H. G.)

Eredeti, hártyán, szalagra függesztett két pecséttel, 1897-ben a nagydisznódi szász ev. egyházközség lt-ban volt, de 1985-ben ott már nem találták. — Ái Báthori Kristóf erdélyi vajda 1578. március 4-i oklevelében, uo. □ Közlés: VerArch 1/1845. 3. Heft. 115-116 (Reschner, M.). — Ub II. 215-216. — DocRomHist C, XII. 331-333 (román fordításban is). □ Regeszta: Bónis: Szentszéki regeszták 1310. sz.

321. 1364. szeptember 15. (Cassouie, in oct. Nat. virg.) [I.] Lajos király, specialis káplánja: András Koluswar-i plébános kérésére, a Kwluswar-i [!] polgárok és hospesek számára átírja és megerősíti [I.] Károly király 1331. július 10-én, harmadik, egyben utolsó pecsétje alatt kelt pátens oklevelét (CDTrans II. 710. sz.). — Hátlapján, XV: századi kéz írásával: Quod non valeant accedere congregationem aliqualem. (H. G.)

Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett felségpecsét nyomával, Kolozsvár v lt, Privilegia, fase. J, nr. 6 (DF 281035). —Ái a kolozsmonostori konvent 1382. szeptember 26-i oklevelében, uo., nr. 3 (DF 281032). — Ái az erdélyi káptalan 1384. január 25-i oklevelében, uo. nr. 7 (DF 281036). — Ái Zsigmond király 1391. április 29-i oklevelében, uo. nr. 8-9, 11 (DF 281037-281039). □ Közlés: Ub II. 216-217. — DocRomHist C, XII. 334-335 (román fordításban is).

322. 1364. szeptember 15. (in oct. Nat. virg.) Az erdélyi egyház káptalana Dénes erdélyi vajdának és Zonuk-i ispánnak. 1364. július 30-i kérésére (306. sz.) Moch-i Péter vaj