Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
1364. július 17.-augusztus 1. 139 305. 1364. július 17. (f. IV. p. Divis, apóst.) A Warad-i káptalan előtt Seredun-i Bur- ian/Buryan (d) Pál fiai: István és Tamás Krazna megyében és bárhol másutt fekvő, részben kezükben lévő, részben még elődeik által a nyugtalan időkben elzálogosított vagy jogtalan bitorlók kezére került összes birtokuk és birtokrészük felét - minden haszonvételükkel és tartozékukkal együtt - a káptalan előtt szintén személyesen jelenlévő Hangun-i Gyvla fia: János fia: Andrásnak, sógoruknak (genero ipsorum), valamint örököseinek ajándékozzák, illetve adják el részben rokoni szeretetből, részben pedig a tőle már átvett 150 arany Ft-ért örök birtokul. Ezzel szemben viszont András az ő saját birtokrészének felét a Bursud vármegyei Flangun-ban és a Nevgrad vármegyei Petri-ben, szintén minden tartozékukkal és haszonvételükkel, örökjogon átengedi Istvánnak és Tamásnak, valamint utódaiknak. Ái a váradi káptalan 1364. szeptember 25-i oklevelében (325. sz.), Hanvay cs lt: DL 56883. □ Regeszta: HanvayLt 88. sz. 306. 1364. július 30. (in civitate Clusuar, f. III. p. Iacobi ap.) Dénes erdélyi vajda és Zonuk-i ispán az erdélyi egyház káptalanának. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében udvarából kirendelt különmegbízottja (homo noster specialiter ad hoc de curia nostra transmissus): Moch-i Péter vezesse be Nymigie-i Gyeleth fia: László magistert, fiait és egész nemzetségét a Belső-Szolnok vármegyében (in cttu de Zonuk interiori) fekvő Berethe, Zekerberethe és Egrus birtokba, figyelmen kívül hagyva a Bethlem-i és Al- makerek-i nemesek ellentmondását. Más ellentmondókat azonban idézze színe vagy az alvajda elé. Minderről augusztus 22-re (ad oct. Assumpt. virg.) tegyen neki jelentést. Belefoglalva az erdélyi káptalan 1364. szeptember 15-i jelentésébe (322. sz.), Teleki cs mvhelyi lt: DL 73708 és 73770. □ Közlés: TelOkl I. 137. — DocRomHist C, XII. 311-312 (román fordításban is). 307. 1364. augusztus 1. (in oct. Iacobi ap.) A Clusmonostra-i Szűz Mária-egyház kon- ventje bizonyítja, hogy István és György Budatelke-i nemesek a Dyos és Bolugianustelke Clus vármegyei birtokokért tőszomszédság, valamint néhai Mihály és Mannus Kalian-i nemesekkel való vérrokonság címén Péter alvajda előtt indított és egyik terminusról a másikra halasztgatott perükben, melynek során a vajdai ember és a konventi tanúbizonyság Gyos birtokot 29, Bolugianustelke nevű, lakóitól elhagyott földet pedig három országos (regni) márkára értékelték, és amelyeket György és István korábban maguknak akartak ezen az összegen visszaváltani, fogott bírák közbenjárására most mégis úgy egyeztek ki Wos (d) Miklós jelenlevő fiával: István szentegyedi (de Sancto Egidio) nemessel, aki a konvent ügyvédvalló levelével testvérét (fr. u.): Pált is képviselte, hogy a két birtok felét ez utóbbiaknak engedik át örökre, a másik felét pedig megtartják maguknak. Viszonzásul Wos (d) Miklós fiai: István és Pál e birtokok visszaváltási díját, azaz a 32 márkát engedték el Buda-i Istvánnak és Györgynek. A felek kölcsönösen kötelezték magukat, hogy megvédik egymást e jószágaik miatt keresetet indítókkal szemben. Eredeti, hártyán, ftiggőpecsét töredékével, hátlapján Huszti András kézírásával regeszta és levéltári jelzet, Wass cs lt (DF 252709). O Közlés: HOkl 271-272. — DocRomHist C, XII. 312-314 (román fordításban is). □ Regeszta: WassLt 132. sz.
