Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
1364. július 15. 137 tetlen; János knini (Tinniniensis), Demeter Nona-i, Miklós traui (Traguriensis), István lesinai (Farensis), Bálint makarskai (Macarensis), Máté sebenicói (Sybinicensis), Mihály Scardona-i, Portiua zenggi (Senyiensis) püspök; Konth Miklós nádor, Dénes erdélyi vajda, Bubeek István comes országbíró, János tárnokmester; Zeech-i Miklós Dalmácia és Horvátország bánja, Miklós Machou-i bán, Zudar Péter pohárnok-, Pál étekfogó-, Imre lovász-, János ajtónállómester és Benedek magister Poson-i ispán. — Hátlapján, XVI. századi kéz írásával: Privilegium super donatione fori in Kusal, Lodovici regis, 1353. — Uo. XVII. század kéz írásával: Laios kyraly donatioia az kussali sokadalomrol. Eredeti, nedvességtől rongált hártyán, fuggőpecsét töredékeivel, Wesselényi cs zsibói It (DF 254797). □ Közlés: DocRomHist C, XII. 283-285 (román fordításban is). 302. 1364. július 15. (prope villam Seuunfolua, f. II. vid. in Divis, apóst.) Dénes erdélyi vajda és Zonuk-i ispán az erdélyi egyház káptalanának. A perben, melyet az erdélyré- szi nemesek és minden rendű-rangú emberek összessége számára Torda-n [1363.] november 8-án (f. IV. a. Martini conf.) kezdett közgyűlésén Ottó, a Kolus/Kolusmonostra-i Szűz [Mária]-egyház apátja indított Zomusfolua-i Miklós fiai: János és András ellen az Apathyda és Scenthmiclous közti egy ekealjnyi vitatott föld ügyében (vö. 224. sz.), legutóbb Péter erdélyi alvajda [1364. május 8-i oklevelében] úgy rendelkezett, hogy az alperesek jogait Miklós fia: János június 29-én (sab. p. Nat. Ioh. bapt.) leteendő földesküvel bizonyítsa, melynek lefolyásáról a káptalan július 1-jére (ad oct. Nat. Ioh. bapt.) tartozik jelentést tenni (277. sz.). A hiteleshely 1364. július 9-i válaszát, mely szerint az említett alperes megtagadta az eskütételt (300. sz.), Ottó apát végül, az alvajda halasztólevelére hivatkozva, előtte mutatta be július 15-én, amikor Seuunfolua közelében ítélőszéket tartott. Minthogy pedig az eskütétel a szokásjog szerint döntő tényező a peres eljárásban (iuramentalis depositio ex processibus causarum unum diffiniens articulum per consuetudinaria documenta lege regni habeatur), az ezt elmulasztó Miklós fia: Jánostól elvette a vitás földdarabot, és a Kolusmonostra-i Szűz [Mária]-egyháznak ítélte oda. Küldje ki tehát tanúbizonyságát, kinek jelenlétében különmegbízottja (homo noster ad hoc specialiter transmissus): Pethlend-i István fia: András az Apathyda és Scenthmiclous közti vitás területet, körülhatárolása után, iktassa Ottó apátnak és egyházának, figyelmen kívül hagyva Miklós fia: János tiltakozását. Eljárásáról augusztus 22-re (ad oct. Assumpt. virg.) tegyen neki jelentést. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Discretis viris et honestis, honorabili capitulo ecclesie Transiluane, amicis suis honorandis, pro domino abbate de Kolusmonostra, statutoria. Eredeti, papíron, szakadozott és megcsonkult állapotban, három zárópecsét nyomával, az erdélyi káptalan mlt- ban (DF 277363). — Belefoglalva az erdélyi káptalan 1364. augusztus 28-i jelentésébe (315. sz.), DL 36908 és DL 36403, p. lb. □ Közlés: DocRomHist C, XII. 285-292 (román fordításban is). □ Regeszta: ErdKLt 722. sz. (tévesen 1464. november 7-re keltezve). — KmJkv I. 185. 303. 1364. július 15. (f. II. p. Margarete virg.) [Dénes erdélyi vajda és Zolnok-i ispán a kolozsmonostori konventhez]. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében megbízottja augusztus 1-jén (in oct. Iacobi ap.) határolja körül és értékelje újra fel a Buda-i György felperes és Wos (d) Miklós fiai: István és Pál alperesek között vitás Dyos birtokot és
