Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
1364. május 14.-május 26. 131 282. 1364. május 14. (f. III. p. Penth.) A Warad-i káptalan bizonyítja, hogy Kusal-i Domokos fia: János Portelük nevű birtoka (Zathmar vm) felét örökjogon átadta Kusal-i Tamás fia: Jakch magistemek sokféle támogatásáért, de foként azért, mert az erőszakos foglalók kezéből, saját, száz márkára rúgó áldozatával, bírói úton visszaszerezte Porteluk- ot, melyet még [János] anyja kapott esküvőjekor. E birtok felét már korábban is átengedte Jakch magistemek, de — minthogy ez az erről szóló oklevelet elveszítette - most megismétli adományát. Eredeti, hártyán, hátlapján mandorla alakú befhggesztett pecsét nyomával, Wesselényi cs zsibói It (DF 254794). □ Közlés: DocRomHist C, XII. 260-261 (román fordításban is). 283. 1364. május 18. (XV. Kal. Iunii, an. XXIII.) [I.] Lajos király Zeech-i Miklós, Dalmácia és Horvátország bánja, valamint néhai Dénes bán fia: Balázs részére megerősíti saját 1347. április 17-i oklevelét (CDTrans III. 383. sz.) az Vzura-i pecsétlopást említő szokásos záradékkal (vö. 254. sz.) és új függőpecsétjével. — A záradék [Miklós esztergomi] érsek és királyi kancellár keze által kelt. A megerősített privilégium alá, a plicára írt záradék, Batthyány cs körmendi lt: DL 100036. 284. 1364. május 26. (in Vysegrad, VIII. d. oct. Penth.) Dénes erdélyi vajda és Zonuk-i ispán bizonyítja, hogy az erdélyrészi nemesek, székelyek, szászok és minden rendű-rangú lakosok részére [1363.] november 8-án (f. IV. a. Martini conf.) Torda-n kezdett közgyűlésén Lusunch-i István volt bán fia: Dénes és Deseu fia: László magisterek kérték unoka- testvéreiktől (fr. p.): Regun-i Dénes fia: Tamás fiaitól: István és Tamás magisterektől, hogy kezükben levő Mentew várán és Warallya, a Kuesd [patak] forrásánál levő Vyfalu, Zenthmihaltelke, a Zomus folyó melletti Wruzmezew, továbbá Burligeth, Danpataka birtokokon, illetve a Lapus-on szedett vámon osztozzanak meg velük. Erre István magister nevében Kucheth-i Jakab, Tamás magister nevében pedig Lyd (d) Miklós — mindketten felmutatva a Lelez-i konvent ügyvédvalló levelét - úgy nyilatkoztak, hogy megbízóik az osztályra csak akkor hajlandók, ha Dénes és László magisterek e jószágokra vonatkozó jogcímüket törvényesen érvényesítették. Ezzel szemben Dénes és László úgy érvelt, hogy ez szükségtelen, mivel e jószágok unokatestvéreik kezén vannak. Minthogy a közgyűlésen részt vevő erdélyi nemesek is szükségesnek tartották a vár és birtokok bírói úton történő visszaszerzését, ő kész lett volna azonnal ítélkezni az ügyben, de mivel Dénes és László magisterek azt kérték, hogy ügyüket eldöntés végett terjessze fel a királyi udvarba, [1364.] január 13-át (ad oct. Epiph. dóm.) tűzte ki nekik határnapul, amikor a felek érveiről az ország báróival együtt kívánt ítélni, hogy döntését utóbb ne vegyék semmibe. Ezen az ország báróival együtt a királyi udvarban tartott törvényszékén néhai István bán fia: Dénes magister személyesen megjelent, Deseu fia: Lászlót pedig vajdai ügyvédvalló levéllel Péter fia: Pál képviselte. Hasonlóképpen személyesen jelen volt Tamás fia: Tamás magister is, míg István magistert a Lelez-i konvent ügyvédvalló levele alapján Batow nevű famulusa képviselte. Miután a törvényszék véleménye szerint Tamás fiai: Tamás és István magisterek a vár és a vitatott birtokok visszaszerzése nélkül is kötelesek az osztályra, az ügynek szintén a királyi udvarban leendő végső eldöntését a felek kérésére május 19-re (ad oct. Penth.) halasztották.