Zsigmondkori oklevéltár XII. 1425 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 52. Budapest, 2013)
1425
94 1425. február 25. duodecim florenos per centum ratione sui officii solvere debentes, mivel az összeget lefizették, ezért nyugtatja őket erről. Papíron, a szöveg alatt gyűrűspecséttel. Pozsony város lt. 3396. (DF 241474.) 194 Febr. 25. (in Invocavit) A csázmái káptalan emlékezetül adja, hogy személyesen megjelent előtte Lypnik-i István fia: György - akinek személyazonosságát Péter fia: Imre Zenthandras-i nemes igazolta, a maga meg carnalis testvére: András nevében is annak terhével - és a következő bevallást tette: ők bizonyos nehézségeik miatt quasdam duas sessiones suas iobagionales desertas in eadem possessione Lypnik habitas in eadem villa a parte meridionale existentes, in quarum una Thomus Zandal dictus et in secunda Wlko iobagionales alias residentia habuissent, simulcum omnibus utilitatibus, videlicet terris arabilibus, pratis, silvis, nemoribus et aliis ipsarum usibus ad easdem spectantibus, necnon quandam particulam terre sue arabiles penes fluvium Dwrouch adiacentem, in quaquidem terra puteus Lypouch vocatus haberetur, ad quadraginta iugera terre extendentem Dwrouch-i Pál fiának: Magnus Péternek és feleségének: Dwrouch-i Dwr (dictus) néhai Domokos leányának: Erzsébetnek (nob.) 24 dénármárkáért, marcam quamlibet ducentis denariis computando, elzálogosítja azzal, hogy bármikor visszaválthatják, szavatosságot vállalva érte, továbbá azzal a kikötéssel, quod si annotati Petrus Magnus et domina Elisabet in facie dictarum sessionum iobbagionalium et particule terre aliqua sata seu segetes medio tempore seminare procuraverint, extunc ipsi semper singulis annis tempore ipsius redemptionis eadem et easdem metere et pro se ipsis libere recipere et asportare valeant. Papíron, hátlapján pecsét darabkáival. DL 43623. (Múz. Törzsanyag, Véghely-gyűjt.) 195 Febr. 25. (Rome, quinto Kai. Mart.) Beatissime pater. Dudum se reverendus Alexander tertius monasterio Sancti Nicolai de Madocha Quinqueecclesiensis diocesis ordinis Sancti Benedicti ad supplicationem petitionem quondam nobilis viri Farcasii comitis palatini, qui monasterium ipsum de consensu bona memorie quondam reverendi patris domini Maccary tunc episcopi Quinqueecclesiensis ad divinum construxit obsequium, cui monasterio prefatus episcopus eandem libertatem concessit, quam alie abbatie regales, Waradiensis videlicet et Saxardiensis hactenus habere noscuntur, constito eidem Alexandro de premissis per litteras dicti quondam episcopi concessionem prefatam auctoritate apostolica confirmavit ac monasterium ipsum cum omnibus bonis, que tunc temporis pacifice possidebat vel successive prestante Domino iustis modis poterit adipisci, sub Beati Petri ac ipsius Alexandri protective suscepit. Et sic successive Lucius tertius concessionem prefatam eidem monasterio confirmavit ipsumque sub prefati principis apostolorum et ipsius Lucii protectione suscepit. Cum autem, beatissime pater, monasterium prefatum satis sit terris infidelium contiguum et proprinquum ita, quod dum infideles ipsi regnum Ungarie retroactis temporibus invaserunt, monasterium ipsum extitit longis temporibus derelictum ac fere totaliter desolatum, demum Altissimo providente Georgius abbas modernus dicti monasterii ex bonis a Deo sibi collatis et devotorum virorum adiutorio mediante monasterium ipsum taliter recuperavit, quod in eodem cum aliquibus monitis ad divinum promonet servitium sic, quod monasterium
