Zsigmondkori oklevéltár XII. 1425 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 52. Budapest, 2013)
1425
1425. március 30. - március 31. 157 377 Márc. 30. Tata. György esztergomi érsek, örökös ispán, prímás és az Apostoli Szék legatus natus-a Sós László pozsonyi prépost és a káptalan közötti perben Piacenzai Vicedomini Máté mindkét jog doktora, esztergomi olvasókanonok és Domokos kánonjogi doktor, esztergom-szentistváni prépost, esztergomi kanonokok, az érsek által külön e célból kiküldött bírák által hozott ítéleteket (vö. 65-76) a felek fellebbezése után felülvizsgálja és részben jóváhagyja. A jelenlévő tanúk: Csapi László volt királyi (titkos) alkancellár, Miklós, a szabad művészetek mester és erdélyi kanonok. - A szöveg alatt Báznai Péter fia: János erdélyi egyházmegyei apostoli és császári közjegyző záradéka és jelvénye. - Pozsonyi viszály 18. sz. (Pozsonyi káptalan mit. G-l- 10. -DF 228142.) 378 Márc. 30. (in Zenthemreh, f. VI. a Ramis palmarum) Váraskeszi Lépes Lóránt erdélyi al- vajda a kolozsmonostori konventhez. Elmondták neki Solomkw-i Erdeug (dictus) Benedek fiai: János és Mihály, Menyhért fia: János, Theke (dicti) Gergely és László nevében, hogy ők a Doboka megyei Mockotelke birtokba, amely őket minden jogon megilleti és most idegenek kezén van, be akarnak kerülni, ezért meghagyja konventnek, hogy küldjék ki tanúbizonyságukat, akinek jelenlétében az alvajdai emberek egyike a határosok és szomszédokat összehívása után foglalja vissza a birtokot és határjelekkel különítse el mások birtokaitól, majd iktassa részükre azt az őket megillető jogon, az esetleges ellentmondókat idézze a a jelenléte elé; a konvent ugyanoda tegyen jelentést. Kijelölt alvajdai emberek: Petrus, Ladislaus de Badok, Petrus f. Iohannis, Nicolaus Rechey de Kide, Vincentius Tot (dictus) de Chomafaya. Kettészakadt papíron, zárópecsét darabjaival. DL 27453. (KKOL, Cista comitatuum. Doboka 0-22.) - Kiadását lásd Diaconescu: Documente 4L - A hátlapján konventi feljegyzés, amely szerint Indal-i László Lossonch-i László bán fiai: István és László nevében Quasi modo geniti vasárnap utáni csütörtökön (ápr. 19.) ellentmondott. 379 Márc. 30. Anno Domini M° CCCC° XXV feria sexta ante festum Palmarum Nicolaus molendinator arrestavit super hereditatem Matis Tile et super IIIIor equos suos pro VIIII florenis, quos sibi tenetur, tamdiu quousque restituet sibi prefatam pecuniam. Bejegyzés a bártfai városi könyvből. Bártfa város lt. 77. (DF 250507.) föl. 12a., 2. bejegyzés. 380 Márc. 31. (in Tatha, sab. a. Ramis palmarum) Zs. a fehérvári káptalanhoz. Tudják meg, hogy amikor Garai Miklós nádor az elmúlt évi Keresztelő Szent János születése ünnepének (1424. jún. 24.) nyolcadán unacum regni nostri nobilibus pro faciendo moderativo iudicio causantibus in sede sua iudiciaria sedente megjelent előtte Und-i Benedek diák Athyna-i János fia: István fia: Zsigmond nevében nádori levéllel és bemutatta Zs. 1390. jan. 17-i, Visegrádon kelt oklevelét (ZsO I. 1324. sz.), majd előadta, hogy sem Athyna-i Zsigmond, sem apja: István és Péter fia: Miklós nem kapott elégtételt a néhai Frachno-i Hans-tól és fiától: Vilmostól, sőt a mondott Vilmos Lanser vár kétharmadát hatalmasul elfoglalva tartja a mai napig, ezért Vilmost meg akarja idéztetni. Mivel a nádor Zsigmond keresetét jogosnak találta, ezért megidéztette Vilmost először Nagyboldogasszony ünnepének (1424. aug. 15.), másodszor három vásáros kikiáltással mindenszentek ünnepének (1424. nov. 1.) nyolcadára, ám Vilmos egyszer sem jelent meg jogai védelmére, amiért bírságban elmarasztalták. Mivel a nádor cum regni nostri nobilibus secum in iudicio existentibus nem akarván Vilmos hatalmaskodását büntetlenül hagyni, ezért őt fő- és jószágvesztésre, azaz a Magyar Királyság határain belül fekvő birtokait két
