Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk
118 Rátát nb. Domonkos fia Roland tinó comite Supruniensi" tanácsára tett meg. A felsorolásban szerepel Csák is, de csak mint tárnokmester. A bárók felsorolásában több furcsa elem is akad, ráadásul mikor IV. László megerősíti a birtokában az adományt elnyerőt, akkor nem Béla, hanem V. István adományaként hivatkozik rá. Szentpétery Imre mégis elfogadta eredetinek, mivel szerinte „IV. Béla oklevelének eredetije formailag kifogástalan" (RA 1058. sz.). Részletesebben foglalkozott a hitelességgel Zsoldos Attila. Neki már az egyéb archontológiai ellentmondások is feltűntek, pl. hogy az országbírói titulust helytelenül szerepeltetik Pál mellett, a szintén ott szereplő Henrik helyett. Szerinte az oklevél csak akkor helyes, ha ezen tévesztést figyelmetlenségnek tudjuk be, továbbá azt is, hogy Roland soproni ispánsága mellől a pozsonyit lefelejtették, illetve az itt szereplő Pál zalai ispán méltóságviselése tényleg kinyúlt ezen évig. Szerinte az oklevél egyéb korszerűnek tűnő vonatkozásai miatt mégis eredeti, és egy rövid időpillanatot tükröz, amikor Béla átszervezte a királyi tanácsot. Mivel ezen oklevélben a vasi ispán Miklós (aki 1255-ben valóban volt vasi ispán), ám 1255. január 18-án még nem ő viselte ezt a méltóságot, viszont egy február 9. után (helyesen: február 9-én) kelt oklevélben Roland már nem nevezi magát soproni ispánnak, így Zsoldos az oklevél keltét 1255. január 19. és március 10. közé rakta. (Ez utóbbi dátum talán onnan jött, hogy elnyújtotta Roland hivatkozott oklevelének a keltét, mivel Wagner alapján azt gondolta, hogy „február 9. után" lett kiadva az a diploma. A helyes kelet február 9. lásd a 99. sz. reg. kommentárját!) (Archont. 1000-1301. 275-276.). Magunk a következőket fűznénk hozzá mindehhez. Egyrészt az oklevél írásképe mutat egyezéseket (legalábbis erős hasonlóságokat) Béla 1255-ben kelt eredetiben fennmaradt okleveleivel (vö. pl.: DL 97856., DL 68609., DL 70431.), így az oklevél hitelét valóban nem vonhatjuk kétségbe. Másrészt Zsoldos Attila logikája alapján az oklevél keltét január 19. és február 8. közé kéne rakni (mivel Roland diplomájának záró dátuma február 9.), vagyis bő 3 hét lenne arra, hogy Béla kinevezze soproni ispánná Rolandot és ő rögtön el is veszítse ezt a címét. Ugyanakkor felső határként semmi nem köt, hogy az év későbbi szakaszaira datáljuk az oklevelet. Hiszen Roland egyszer sem nevezi magát soproni ispánnak, így ha két oklevél közé akarjuk tenni ezt az elnyert és gyorsan visszavett titulust, akkor 1255-ben bárhová tehetjük, hiszen az oklevélnek a méltóságsor alapján nincs „felső határa", azaz 1255 folyamán senki nem veszítette el bizonyíthatóan az itt felsorolt tisztségeket (kivéve Roland a soproni ispánságot). 1255. február 9. után a következő datált Roland-oklevelek: 1255. március 11. (100. sz. reg.), utána május 13. (102. sz. reg.), majd december 6. és december 13. (103-107. sz. reg.). így Béla oklevele bármelyik két időpont között kelhetett, ez nem mond ellent Zsoldos logikai okfejtésének (a legnagyobb hiátus május 13. és december 6. között van). Ha most csak arra koncentrálunk, hogy Roland miért kapta meg a soproni ispáni tisztet egy rövid időre, akkor nem lehet nem gondolni arra, hogy az egész összefüggésben áll a jelen üggyel, ti. Osl bán özvegyének perével. Hiszen Roland sem írásban, sem szóban nem tudta elérni, hogy Csák soproni ispán végre-
