Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk

Tomaj nb. Dénes

77

(1238-1240. június vége)

elvesztését hat ember: Pous fia: Pál, Damján és fivére: Borisz (Boricii), Zepe fia: Pál, Dénes fia: Péter és a bődi (de Buud) apát esküjével akarta bizonyítani. És mikor összegyűltek esküre, megegyezés jött létre közöttük, ahogy az a szentjobbi konvent oklevelében (in litteris conventus Sancte Dextré), ahol esküt kellett tenniük, szerepel, és amelyről a felek a nádornak is beszámoltak. A Csengéméi lévő két ekényi földet Pósa és Lőrinc átengedi Ponet-nak örökös birtoklásra, cserébe ő 14 márkát fizet nekik. Ám mindeközben Pósát és Lőrincet bűnösnek találták Réka és Bolosey ellenében elkövetett lopás vétsége miatt elrendelt párbaj során (dicti Pousa et Laurencius contra Rékám et Bolosey in examine duelli profurti crimine sunt convicti). Pósát felakasztásra ítélték, Lőrinc pedig az egyházba menekült, így elkerülte a halált. A birtokaik viszont részben a károsult fél, részben a nádor kezére jutottak. így tehát Ponet comes a 14 márka 1/3-ad részét a károsult félnek, 2/3-ad részét pedig a nádornak mint bírónak fizette ki. A Csengéméi lévő két ekényi földbe, jóllehet Pósa és Lőrinc anyjának adták hitbér gyanánt (pro sua dote data fuerat), ám mivel őt tolvajok, ti. a fiainak a rejtegetésén kapták rajta (detentrix furum, filiorum scilicet suorum, qui, sicut prediximus, in furti crimine fue- runt convicti, deprehensa fűit), ezért a nádori poroszló, tahi (de villa Toh) Gábor örökjogon beiktatta Ponet comest. Datum anno Domini M° CC° XXX" nono.

Eredeti: 21,8 * 8,6 + 1,3 cm, szakadt, díszes D kezdőbetű, hártyaszalagjáról a függőpecsét hiányzik - Arhiva Istorica a Filialei Din Cluj a Academiei RR. (Erdélyi Múzeum Egyesület egykori levéltára) (Románia) Gyulay-Kuun család: Oklevelek 2. (DF 252591.)

Kiadása: CD IV/1. 170-172.; ÁÚO VII. 77-78.

Regesztája: Szabó 1889. 524-525. (3. sz.)

______________________________________________ 64- (Dionisius Dei gratia palatínus et comes de Zounuk): a szentmártoni apát és testvérei a színe elé idézték a somogyvári apátot (abbatem Sancti Egi- dii de Simigio) maguknak igényelve egy Fájsz (Faiz) faluban lévő földet a hozzá tartozó öt háznéppel. A somogyvári apát nem tagadta, hogy Fájsz faluban van 5 háznép, amely a szentmártoni egyházhoz tartozik, ám azt mondta, hogy azoknak saját tulajdonú földje nincsen, és erről privilégiuma is van. A kitűzött határidőben meg is mutatta azt, amelyben az állt, hogy az említett 5 háznépnek saját tulajdonban nincsen földje, hanem a kezük munkájából élnek (séd ex proprio laboré manuum suarum degerent). Ugyanezen a határnapon a nádor színe előtt hosszú vita volt felek között, és a nádor együtt tanácskozva az ülnökeivel: István titeli (de Tytyl) préposttal és királyi kancellárral, és több más jeles férfival, a következő ítéletet hozta. A szentmártoni egyház öt háznép- nyi embere ott élhet és részesedhet annak a földnek a javaiból, miként a somogyi apát más népei is, ám saját határok alatt bírt földet nem különíthetnek el maguknak. Öt háznépnél több ott nem lehet, és ha úgy látszik, hogy meghaladják ezt a számot, akkor [az apát] köteles elvinni őket onnan máshová, ha pedig a halál okán fogyatkozni kezdenének, nem többet, mint öt háznépet telepíthet le a faluban.