Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk
72 Tomaj nb. Dénes pék (iobagiones et civiles Posonienses), ti. Chukar és rokonai és azok társai között Szala (Sala) birtok és 40 ekényi föld ügyében, amelyet Szent István és Szent László királyok idején még Vágnak (Vág) neveztek, ahogy ezt az apát és testvérei elmondták, és később az oklevelekből is kiderült a nádor számára. A [IV. Béla] király előtt kezdődő ügyet a király átadta a saját nevében (vice sua) a nádornak meghallgatásra és a végső határnap kitűzésére. Mindkét fél megjelenvén a színe előtt, a várjobbágyok és várnépek maguknak kérték a birtokot az apáttól a vár jogán és saját jogukon, mondván, hogy az apát erőszakkal elfoglalván tarja magánál azt. Az apát és testvérei szerint a birtok az említett szent királyok óta folyamatosan az övéké, és igazolták mindezt hiteles okiratokkal (instrumentis autenticis) a mondott szent királyoktól, és más, utánuk következő királyoktól, továbbá [Gertrud] királyné és testvére: Berthold, akkori kalocsai érsek, és a [II.] András által kiküldött bíráknak: Dezső Csanádi püspöknek, Poth volt nádornak és Sándor somogyi ispánnak, ti. mindkét fél által megválasztott bíráknak ítéletével [PRT I. 627.]. A jobbágyok és várnépek megértették, hogy ügyük elveszett, ezért elszöktek a nádori ítélethozatal elől, ám a király ismét visszaküldte őket a színe elé. Noha a nádor köteles lett volna ítéletet mondani, hírnevének megóvása érdekében (ad maiorem tarnen cautelam fame nostre precavantes) mindkét felet a király elé állíttatta ugyanezen ügyben, sorjában előadván az apát és testvérei érveit, és megmutatta az okirataikat is. A király pedig tanácsot kezdett a nádorral és jelenlévő jobbágyaival: Jula országbíróval, István titeli (Tytyl) préposttal és királyi kancellárral, Benedek budai préposttal és alkancellárral, Máté asztalnokmesterrel, Dénes főlovászmesterrel, Sebus ispánnal és országának más báróival, és a következő döntést hozta. Szala birtok és föld teljesen az egyház jogába menjen át azon határai között, ahogyan a királynak és a nádornak jelentette és oklevelébe leírta a király által a határok megvizsgálására kiküldött Péter szolgagyőri (de Zulgageur) ispán és az esztergomi Szent István ispotályból Péter mester (magister Petrus hospitalium Sancti Regis de Strigonio), amely határokat részletesebben az említett oklevelek tartalmazzák. Továbbá a békebírák [ti. Dezső, Csanádi püspök, Poth volt nádor és Sándor, somogyi ispán] oklevelében benne van, hogy ha a felek közül valamelyik a megkötött egyezséget felrúgja, 60 márkát fizessen, és a mondott várjobbágyok újították föl az ügyet, és őket pervesztesként marasztalták el, de a király, a nádor és mások kérésére az apát és a testvérek a tartozást elengedik, és a személyi büntetéstől is eltekintenek azzal a feltétellel, hogy a mondott várjobbágyok és várnépek ez ügyben semmilyen pert nem indítanak többé a szentmártoni egyház ellen. Datum per manus Mathie nostri notarii, anno dominice incarnationis millesimo ducentesimo tricesimo nono. Eredeti: 31,8 * 20,4 cm, díszes D-kezdőbetű, hártyája a középső behajtásnál szakadozott, arany-világosbarna selyemfonatáról a pecsét hiányzik - PBFL Konventi levéltár, Caps. 36. F2 (DF 206987.) Átírta: Liber Ruber: PBFL Konventi levéltár, Caps. Lib. Rub. 26. 43. (DF 208291.) Említi: Pannonhalmi Regisztrum (DF 208315.)
