Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk
46 Ampodfia Dénes jelekkel elkülönítette (metaliter separauit) a föld másik részétől, ellentmondást nem tapasztalva. A határjelek sorrendje - miként arról Zo- chud comes beszámolt és a pécsi káptalan válaszlevelében benne van, a következő: a Mechchencha és a Toplicha folyó összefolyása; a Mech- chencha és a Zwha Mechchencha nevű kis patak összefolyása; egy völgy, ahol a Zwh Mechchencha forrása van; a völgy kezdeténél induló út; az út mentén öt, kereszttel megjelölt twl-ía; egy másik, Púkor felől jövő nagy út; az említett völgy; a völgyalján lévő esővíz-folyás mentén (per meatum aque pluvialis) Werbnichapothok; Toplicha folyó, ahol körbeér. Azt is elmondta Zochud, hogy a határjárás során egyetértőleg jelen voltak Woyk nemzetségéből: Woyna fia: Woyna, Fábián fia: János, Bwza fiai: Zazlau és Márk, Woyk nb. Jób comes fiai; Péter comes nemzetségéből: Peterd fia: Arnold, Deschen fia: Leukus; valamint Tholonygh nb. István és Iván. A nádor a pecsétjével megerősített oklevelet mindkét fél kérésére a Woyk nemzetségnek adta. Datum per manus Mathie nostri notarii anno Dominice incarnationis millesimo ducentesimo vigesimo octavo, Andrea victoriosissimo rege Bele tercii filio regnante. Átírta: II. András 1228. (RA 440. sz.) > I. Mátyás 1488. aug. 5.: DL 147. (Kincstári levéltár, MKA, Neo-regestrata acta 200. 4.) Kiadása: CD III/2. 149-150. (töredékesen); ÁÚO VI. 457-460.; Smiciklas III. 293-295. Az oklevél hitelével - Szent István és I. Béla itt említett oklevelei miatt - érintőlegesen már foglalkoztak. Karácsonyi János valódinak tekintette a 11. sz-i oklevelek mellett Dénes nádor levelét is (Karácsonyi 1900.1051-1052.), Szentpétery Imre viszont hamisnak nyilvánította Béla oklevelét, minden indoklás nélkül (Istvánét nem is vette föl, lásd RA 164. sz. - tévesen III. Bélához felvéve - és I. köt. 517. old.). Györffy György szerint mind István, mind Béla oklevele hitelesnek tekinthető (DHA I. 126., 174.). A nádori oklevél szövege azonban több ok miatt is gyanús. Egyrészt nagyfokú szövegegyezést mutat egy másik Dénes nádor (Tomaj nb. Dénes) 1239. évi levelével (lásd 60. sz. reg.). Szinte teljes egészében az ottani ügymenetet emelték át (nem csak tartalmilag, de sokszor szó szerint is, csak a peres felek nevét cserélve ki) azzal a különbséggel, hogy ott a király előtt kezdődött a per, aki a nádorra bízta a döntést, míg az itteni leírás szerint a felek a nádort keresték fel, aki a király elé küldte őket, és a király őrá bízta a döntést. A datum per manus formulában található Mátyás nótárius Tomaj nb. Dénes nádor írnoka (is) volt, mert kézírása más oklevelében is feltűnik (61. sz. reg.), míg Ampod fia Dénes okleveleiben nem mutatható ki. I. Béla oklevelének említése kapcsán is furcsa a király Belyn ragadványnevének emlegetése, mivel a bemutatott oklevelek kibocsátóit általában az oklevelük intitulációi alapján írják le, viszont az ő mellékneve csak a krónikás hagyományból tudható, saját okleveleiben Adalbertnek, vagy pusztán csak Bélának nevezte önmagát, és az ő diplomáira hivatkozó említő oklevelek sosem szerepeltetik ezt a ragadványnevet. Ezen kívül nem jellemző, hogy egy Dráván-túli birtok ügyében a nádort kérnék föl ítélkezésre, hiszen hagyományosan a szlavón bánnak volt joghatósága
