Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk

260

Aba nb. Dávid fia Amadé

(1301-1307) jún. 25. - Csesznek

Tartalmilag átírta: Damus pro memoria: DL 99538. (Családi levéltárak, Károlyi család nemzetségi levéltára, Pelejthey család Z 13.)

Kiadása (TÁ): HO VII. 329.; Károlyi I. 32-33.

László fiai: Ábrahám és Pongrác egyetlen datálható felbukkanása egy 1298. jún. 21-i oklevélben található (ÁÚO XII. 630-631.), megjelennek még az egri káptalan 1290-1301 közötti levelében (HO VII. 316-317.), a jelen üggyel egyik ottani eset sem hozható összefüggésbe. Ugyanakkor a leleszi konvent 1304. ápr. 9-i oklevelében felbukkan Ábrahám fia: Tamás, aki szolgálataiért a Zemplén megyei Kachund (Ká- csánd) föld egy részét kapta (AOkl I. 585. sz.), amely föld Kazsu közelében található, ahonnan Ábrahám apja is származott. Ábrahám fia: Tamás ügyében 1306-ban is intézkedik Amadé nádor a leleszi konvent közreműködésével (AOkl II. 14. sz.). Ha a két Ábrahám azonos, ami eléggé valószínű a személy- és helynevek összekapcsolása miatt, akkor a jelen levelet 1304, vagy legkésőbb 1306 elé keltezhetjük, hiszen akkor már Ábrahám fia képviseli a családot. így ezt a levelet leginkább az 1290-es évek végére, esetleg az 1300-as évek legelejére helyezhetjük, bár óvatosságból 1306-ot tekintettük a záródátumnak.

_________________________________________ 324

Héder nb. Henrik fia János (Johannes palatínus) levele a győri káptalanhoz (viris discretis et honestis amicis suis capitulo lauriensi): Kalmerius comes azt mondta neki, hogy a hozzá és fivéreihez tartozó Fancsika, Egervár (Fanchka et Egurvar) és más birtokokra vonatkozó okleveleiket a fivérei: Markard és Márton a győri káptalan levéltárában (in camera) helyezték el. Ezen okleveleket Kalmeriusnak be kell mutatnia, ezért kéri a káptalant, hogy az okleveleket adják oda neki, vagy írják át saját levelükbe. Datum sub Castro Chesnuk, in crastino beati Johannis baptiste.

Átírta: Győri káptalan - DL 416. (Kincstári levéltárból: MKA, Neo-regest- rata acta 1017. 27.)

Kiadása: UB II. 148.

Az oklevelet kiadó Lindeck-Pozza 1281-re datálta azt, arra alapozva, hogy János ugyan többször volt nádor, ám általában más méltóságot is viselt hozzá. Hogy kizárólagosan nádor lett volna, arra csak 1281-ben és 1306-ban került sor. Egy dátum nélküli, de 1278 körűire helyezhető oklevélben pedig Kalmeriusnak itteni testvérét, Markardot említik Merhard néven, és ez az 1281-es keletre utal (UB II. 148.). Ezt a keltezést elfogadta Zsoldos Attila is (Archont. 1000-1301. 22.), jelen oklevelet tekintve János 1281. évi első felbukkanásának. Véleményünk szerint viszont az oklevél inkább János legutolsó, 1301 és 1307 közé eső (címzetes) nádori ciklusából való. Az, hogy a káptalan nem említi János egyéb ispánságait, feltűnő lehet, de nem kizárólagosan bizonyító erejű. A kérdést az döntheti el, hogy az oklevél itt Kalmeriusék tulajdonában lévőnek mondja Egervár és Fancsika birtokokat (ezekre lásd Csánki III. 49., 51.). Kalmerius a Geregye nemzetséghez tartozott (Engel 2003. Geregye nem 2. Egervári), az ő nemzetségi birtokuk volt eredendően ez a két helység. Ám a Geregye nembeliek hűtlenek lettek a királyhoz, és IV. László 1278-ban megfosztotta őket ezen birtokaiktól, Geregyét pedig kivégeztette (lásd RA 2895. sz., Karácsonyi 1900. 460., 466.). Egervár a Gutkeled nemzetség kezére jutott, akik 1288-ban elcserélték János nádorral (233. sz. reg.). János ezután juttatta vissza a vár egy részét