Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk

Péc nb. Márk fia Apor, Rátát nb. Leusták fia Roland

237

Ongarorum [A-b: Ungarorum], Siculorum, Saxonum et Cumanorum [A-b: Comanorum]): [III.] András király nagybátyja: Albert, egész Szlavónia hercege és pozsegai (de Possega [Á-b: Posega]) ispán az ő unokaöccsét, András királyt gyerekkorától fogva serdülőkoráig (a tempore pueritiae suae usque aetatem iuventutis [A-b: a tempore juventutis sue usque ad etatem juvenileml!]) a saját házában őrizte úgy, mint természetes gyermekét, majd az országba hozta nagy vagyont költve rá. Mindezt mérlegelve, amikor a főurak Budánál az ország közgyűlésén (apud Budám in congre- gatione regni generali) összegyűltek, méltónak tartva jótéteményeit, ösz- szességében és egyenként is elhatározták, hogy viszonzásként Albert urat és általa minden leszármazóját mint régtől fogva nemest (tanquam virum ab antiquo generosum) felveszik a közösségükbe, hogy együtt élvezzék azokat a kiváltságokat, amelyeket Magyarország nemesei régtől fogva élveznek. Datum Bude, anno Domini 1292, quarto kalendas Augusti [Á-b: Data Buda, anno Domini MCCLXXXXV1II, quinto kalendas Augusti],

Átírta:

a) Miklós pápai legátus 1301. nov. 14. (AOkl I. 114. sz.), ennek 18-19. sz.-i másolata: DL 105971. (Gyűjteményekből, Szimonidesz gyűjtemény)

b) Miklós pápai legátus 1301. nov. 14. (AOkl I. 114. sz.), ennek 16. sz.-i másolata: Museo Civico Correr Venezia (Olaszország), Codices, 3629. 20. B (DF 285460.)

Kiadása (Á-a): CD VII/5. 502-504.; Luczenbacher 1842. 61-63.; UGS I. 181- 182.; UDS1.192-193.

Regesztája: EOI. 570. sz. (Á-a)

Fordítása: DIR II. 392-393. (román); Gerics 1987. 261. (részi.)

A pápai legátus oklevelének az eredetijét Luczenbacher 1842. 65. és UGS I. LXXV. (337. sz.) szerint Velencében, a Morosini család levéltárában őrizték. Erről készített egy átírást Vigyázó Antal (ez található meg DL 105971-es jelzeten). Az oklevél másolata megtalálható még egy 16. századi velencei kódexben is. A két szöveghagyomány néhol jelentősen is eltér egymástól, bár nyilván mindkettő a pápai oklevélre vezethető vissza. A szöveget Vigyázó másolata őrizte meg hívebben, ám elnézte a keltezést, és 1292-t írt. Valamennyi kiadás ezen alapszik, így azok is az 1292. év alatt hozzák az oklevelet. Hogy ez nem lehet helyes, több történész is észrevette, ezért archontológiai és történeti megfontolások alapján 1298-ra (Fejérpataky 1885. 145.; Wertner 1893. 525.; Gerics 1987. 260-261. 91. jz.), vagy 1299-re (Wertner 1901. 284-285.; Solymosi 1984. 76-77. 52. jz.) korrigálták az évet. Solymosi László jól foglalta össze, hogy ha ezt az oklevelet összevetjük III. András szintén ezen jelzetek alatt átírt 1299. évi oklevelével (RA 4260. sz.), akkor ezt is 1299-re kell datálni, mert Albertnek itt már jelzett szlavón hercegi és pozsegai ispáni címét csak abban az oklevélben adományozta András. Az archontológiai sort ugyanakkor semmiképpen nem lehet összeegyeztetni az 1299. évvel (Gerics 1987. 261. 91. jz.; vö. Archont. 1000-1301. 113.), így Borsa Iván azon meglátását kell elfogadni, hogy András 1299. évi levele hamis (lásd RA 4260. sz.). A 16. századi átírás kihagyásokat és szövegromlásokat tartalmaz, ám a kiadás évét ezek