Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk
166 [Ismeretlen] Eredeti: 16,8 * 3 cm, pergamen, szélein szakadozott, hártyáján zárópecsétnek való bevágásokkal - DL 82896. (Családi levéltárak, Zichy család, zsélyi 218. BIO.) Kiadása: Zichy I. 79. Regesztája: Zichy VII/1. 7. Az oklevél nem tartalmazza sem a kiadó nevét, sem a keltezés évét. A kibocsátó nádori hivatalát abból következtethetjük ki, hogy vicepalatinus noster-t említ. Az említett alnádori oklevelet kronológiai és tartalmi összefüggése alapján, továbbá provenienciája miatt (mindkettőt a Zichy-levéltárban őrizték, egymás utáni jelzetszámokkal) azonosnak kell tekinteni a 176. sz. regeszta alatti datum pro memoria oklevéllel, amelynek a kibocsátója így Pósa alnádor, éve pedig az itteni nádori oklevél éve. A kibocsátás pontos napja nem megállapítható, mert a dátumformulából az in utáni szakadás miatt nem látszik a szó. Mind Karácsonyi János, mind a DL-DF 5.1 nyilvántartás a festő szót képzelte oda (HH 152. 191. sz.; DL-DF 5.1 DL 82896.), így szept. 14-re tették a napi keletet, ám crastino (másnap) is szerepelhet ott, különösen, hogy egy, ugyanezen nádor és írnoka által kiadott, ugyancsak Pápán kelt oklevélben is crastino szerepel (lásd 178. sz. reg.). Az utóbbi két oklevél biztosan azonos nádorhoz és időponthoz köthető, amit a kiadás ideje, helye, provenienciájuk, továbbá megegyező paleográfiájuk indokol. A kibocsátás évét Karácsonyi János mindhárom levél esetén egységesen 1271-re tette (ezáltal Mojs személyében jelölve meg a nádort). A 178. sz. reg. okleveléhez a következő indoklást fűzte: „A felperes Berky István 1274-ig fordul elő oklevelekben. A nádornak elsorolt mellékhivatalai [ti.: soproni ispán és a kunok bírája] csak Csák Péterre vagy Dáray Majsra illenének. De Csák Péter az alábbi, 191. sz. levelet [=179. sz. reg.] nem adhatta ki tehát csak Dáray Majsnak kell tulajdonítanunk e levelet is." A 179. sz. regeszta okleveléhez pedig: „Ugyanazon nádor bocsátotta ki, a ki a 190. sz.-t [=178. sz. reg.] mert ugyanazon a helyen Pápán s csak egy nappal előbb kelt. A tartalom szerint a kibocsátás évében Kisasszony napja utáni csütörtöktől szept. 14-ig 4 nap telt el. Ez pedig 1271-ben történt s nem 1275-ben." (HH 153. 190-191. sz.). Karácsonyi ez utóbbi indoklását nem érezzük teljesen megalapozottnak. Az oklevél csak azt árulja el, hogy a felperes Kisasszony napja (szept. 8.) utáni csütörtöktől kezdve négy napon át várakozott, hogy az alperesek megjelenjenek, ám nem biztos, hogy a 4. nap egybeesik az oklevél keletjével (ami ráadásul nem csak szeptember 14., hanem 15. is lehet). Valószínű, hogy a kezdő napot (a csütörtököt) számították első napnak, így a 4. nap a vasárnap. Ha tehát hiperkritikusan szemléljük, akkor olyan éveket lehet feltételezni, amely szerint a szeptember 8-át követő vasárnap, a várakozás 4. napja, vagy 15-ére, vagy korábbra esik. Csak azokat az éveket zárhatjuk ki biztosan, ahol a Kisasszony napja utáni vasárnap már szeptember 15. utánra esne. Az oklevél mindenképpeni terminus post quem]e 1270, mivel a kunok bírája címet csak ettől az évtől kezdve viselték a nádorok. 1270 és 1300 között 18 olyan év van, amely megfeleltethető a fenti feltételrendszernek. Ha ezeket összevetjük azokkal az évekkel, amikor az éppen aktuális nádor soproni ispáni címet is
