Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk
Kemény fia Lőrinc 137 ség tulajdonában bukkan föl (Németh 2008. 327). Ám az nem bizonyos, hogy ez az oklevél azonos Dénes nádor oklevelével. A fő problémát a Dénes-oklevél hitelessége kapcsán az okozza, hogy 1267-ből egyetlen Dénes nevű nádort sem ismerünk (Archont. 1000-1301. 20., 26.). 1263-1264 között valóban volt egy Dénes nevű nádor, akit 1266-ban Domonkos követett, ám még arra sem gyanakodhatunk, hogy az eredeti oklevélben csak egy D-szigla állt, amit egy későbbi másoló, vagy maga Szirmay Dénesnek oldott fel Domonkos helyett. Ugyanis 1266-tól már adatolhatóan Benedek az ifjabb királyi nádor. Elvi szinten gyanakodhatunk az évszám elírására, de a másik ismertetett oklevéllel való összevetése akkor is kétséges. így az itt említett oklevelet nem vettük föl sem hiteles, sem hamis oklevélként. Az oklevél egyébként, ha létezett egyáltalán, már 1883- ban sem volt beazonosítható, lásd Károlyi II. XX.; vö. Németh 2008. 130. (1267. febr. -1268. aug. 27)- oklevelében tanúsítja, hogy Mortunus és fiai; Adám, Gergely és Ede- lény 9 ember, ti. vidi (de villa Wyd) Márton, Tamás, Inok, János, Endre, Deme, Demeter, Péter és Guge ellen vádlóként léptek föl fogott bírák előtt. Tartalmilag átírta: Lőrinc nádor 1268. okt. 13.: 143. sz. reg. Az ügyre lásd részletesen az ezzel kapcsolatos ítéletet (143. sz. reg.). Az oklevél keltezésének kezdőpontja Kemény fia: Lőrinc nádor hivatalba lépése, végpontja az ítéletlevélben említett első olyan határnap (Szent István nyolcada), amikor Ádáméknak bizonyítaniuk kellett, hogy jogosan vonták perbe mind a 9 embert. 141 (1268. okt. 6. -okt. 13.)- memoriális ítéletlevele (in Uteris nostris memorialibus formám iudicii continentibus), amelyben hamis vádlóként ítéli el Ádámot, apját: Mortunust, és fivéreit: Gergelyt és Edelényt, mert azok csak 6 ember ellen nyújtottak be idézést, ám 9 ember ellen akartak eljárást indítani. Említi: Lőrinc nádor 1268. okt. 13.: 143. sz. reg. Az oklevél tartalma az említésből nem teljesen világos, de ha igaz, akkor pontosan azt az ítéletet tartalmazta, amit az 1268. okt. 13-án kelt oklevél részletesen leír, és amit a nádor még egyszer írásba foglalt (ez az okt. 13-i oklevél). Ha így van, akkor ennek az elsőnek október 6. után kellett kelnie, mivel az volt az utolsó megjelölt határnap az ügyben, amikor a végső ítéletet is kimondták (lásd a következő, 143. sz. reg.). Talán ez az első feljegyzés éppen aznap készült. 142 1268. okt. 13. - Fehérvár- (Nos L. palatínus et comes Sümeghiensis [!]): memoriális oklevele [142. sz. reg.] azt az ítéletet tartalmazta, hogy Mortunus fia: Ádám a saját, apja és fivérei: Gergely és Edéién nevében a nádor színe előtt perbe akarta vonni vidi Mártont, Tamást, Inokot, Jánost, Endrét, Deme-t, Demetert, Pétert és Guge-t. A per kezdete előtt a nádor megkérdezte Ádámot, hogy ezen 9 ember ellen egy vagy több pert akar indítani,
