Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk

Rátát nb. Domonkos fia Roland

117

valószínűleg több levélről is szó lehet, itt azonban csak egyetlen tételként vettük föl. A keltezéséhez lásd a 116. sz. reg. kommentárját.

115

(1248-1256)- (R. palatínus et comes Posoniensis) levele Csák tárnokmesterhez és soproni ispánhoz (nobili viro et amico suo speciali Chak magistro thawarni- corum regis et comiti Supruniensi): már többször (sepe et sepius) küldött levelet, hogy Csák a vármegyéjében lévő népeken, akiket a nádor elítélt, hajtsa végre a felperesek részére a nádori ítéletet a peres felek kielégítésével [115. sz. reg.], ám Csák abból, amit az ország szokásjoga megkívánt volna, semmit nem hajtott végre. Később a nádor személyesen is beszélt vele minderről és most levelében is kéri tőle, hogy Osl bán özvegye számára tegyen igazságot, továbbá azt a részt, amelyik a nádori ítéletből kifolyólag a nádort illeti, az embere által küldje el neki, azt a részt pedig, amely őt illeti, vegye el.

Eredeti: 16,1 » 5,5 cm, hártyaszalagnak való bevágásokkal, hátulján zárópecsét viaszmaradványai - DL 86450. (Családi levéltárak, Ostffy család 13.) Kiadása: HO I. 26.; ÁÚO VII. 305-306.; UB I. 236-237.

Regesztája: Tóth 1976. 208. (23. sz.); CDS II. 252. (lat.)

Fordítása: ÁALev 170.

Az oklevél keltezése az itt szereplő személyek hivatalain alapszik. Első kiadói (Nagy Imre, Wenzel Gusztáv) még 1249-1260 közé tették. Karácsonyi János később leszűkítette a dátumot 1249-1254 közé, azzal az indoklással, hogy Csák ezen évek között volt tárnokmester és soproni ispán egyszerre (HH 126-127. 55. sz.). Ezt Hans Wagner még tovább szűkítette 1250 és 1254 közé, Szentpétery regesztagyűjteményére hivatkozva Csák tisztségei esetén (UB I. 236. A kérdéses regesztaszá- mok: RA 929. és 1011. sz.). Richard Marsina elfogadta ezt az érvelést, és ő is ezen évek közé keltezte az oklevelet (CDS II. 252.). A keltezés azonban ennél több kérdést vet föl. Osl bán 1246-1247 folyamán halhatott meg, hiszen az 1246-ban viselt tárnokmesteri és pozsonyi ispá- ni tisztségét 1247. június 2-án már Tűrje nembeli Dénes (korábban és később nádor) foglalta el (Archont. 1000-1301. 62., 184.). így özvegye Roland nádorsága alatt bármikor pereskedhetett. A kört Hahót nembeli Csák tárnokmesteri és soproni ispáni együttes címe szűkítheti csak le. A legújabb archontológiai kutatások alapján azonban királyi oklevelekben 1247-től már kimutatható Csák soproni ispáni címe, amihez 1248-ban a tárnokmesteri is csatlakozott, így a terminus post quem 1248. Csák kimutathatóan 1254-ig viselte ezt a két titulust. Viszont a következő biztos címe, a tárnokmester melletti zalai ispánság csak 1256. december 28-án mutatható ki először (Archont. 1000-1301. 63., 198., 231.), a két időpont közti hivatalaira (ha viselt ilyet) nincs adatunk. Bonyolítja a képet, hogy van viszont egy adat arra, hogy 1255 január-februárjában már nem Csák a soproni ispán, hanem maga Roland nádor! Az adat IV. Béla egy oklevelében található, amelynek hitelességével többen is foglalkoztak. Az oklevélben egy Vas megyei birtokadományról van szó, amelyet a király az ott felsorolt bárói, köztük „Lorando pala-