Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk
Rátát nb. Domonkos fia Roland 105 tileg teljes terjedelemben tartalmazta Bare fia Miklós már közölt, 1220. évi okmányát) csak a keretszövegében írta át. Miklós részét is elkezdte, majd a szöveg közölte, hogy a szöveget már fentebb átírta, és ezért nem ismétli meg újra teljes terjedelemben, csak Dénes befejező keretszövegével folytatta. IV. Béla 1237. okt. 29-i oklevelét pedig (amely Dénes előbbi diplomájának az átírása, és amelynek az eredetije ezáltal Bare fia Miklós 1220. évi okmányát is teljes terjedelemben magába foglalta), pedig a következőképpen: elkezdte Béla bevezető sorait, majd teljes terjedelemben átírta a magába foglalt Dénes-oklevél saját részét. Majd amikor a Miklós-oklevélhez ért, akkor a bevezető sorok után ismét fél- behgyta egy hasonló összekötő szöveg kíséretében, és Dénes szövegével folytatta. Mikor azt szó szerint közölte, befejezte Béla soraival. Azaz a Béla-oklevélnél a magába foglalt Dénes-oklevél teljesen benne maradt, ám az abban lévő Miklós-oklevelet ismét átugrotta. Az oklevél nem jelez kelethelyet, vsz. nem is Pozsonyban kelt, mint Roland okleveleinek többsége, hanem talán Fény falu közelében, ahol a nádor személyesen is megjelent „rendcsinálás" végett, és az ügy elrendeztével adta ki diplomáját is. ___________________________________________ 98 12 55. febr. 9.- (Nos Rolandus palatínus et comes Posoniensis): amikor [IV.] B[éla] király parancsára a királyi várföldek visszavételét végezte, Vas megyébe (in comitatu Castri Ferrei) érkezett ugyanezen célból, akkor csői ([de] Choy) Pál, gyeli (de Gely) Bana, Tyuan fia: Lőrinc, Belkus fia: Simon, oladi (de Ólad) György, csói Mátyás, Vata fia: György és [Basileus fia:] Farkas [----] a vasvári vár jobbágyai bevádolták színe előtt Artuna fia: Mártont, h ogy egy Rábca (Rabuce) folyón található malmot, amely a vár jogába tartozik, jogtalanul elfoglalva magánál tart. Márton azt felelte, hogy a malom az ő örökségi tulajdona, és bemutatta ezzel kapcsolatban H[eymo] váci püspök és Henrik, akkori vasvári ispán pecsétes oklevelét (litteras sub sigillo ... H. episcopi Wachiensis et comitis Herrici tunc tempore Wosuariensis), akik B[éla] király által delegált bírók voltak a földek visszavétele során. Az oklevél szerint a malom Márton öröksége volt. Ezen kívül Márton bemutatta Pál zalai ispán és országbíró oklevelét (litteras ... Pauli comitis Zaladiensis et iudicis aule regie), amely szerint Márton a mondott várjobbágyokkal [pereskedve] örökségi jogon birtokolja a malmot. Pál ispán oklevelének tartalmát hallva a várjobbágyok azt állították, hogy ők sohasem pereskedtek Pál ispán előtt ezen malom ügyében Mártonnal. A nádor határnapot tűzött ki Gyertyaszentelő Boldogasszony nyolcadára [febr. 9.] Márton számára, hogy bizonyítsa igazát. Ő a kitűzött határnapra Pál ispán korábbi, hamis[nak mondott] oklevelének az igazát Pál ispán más okleveleivel és személyesen Pál ispánt odaállítva bizonyította a mondott várjobbágyok színe előtt. A nádor ezért Mártont örökségi jogán erősítette meg a malom ügyében. Datum [----] octavis purifications, anno grade millesimo du centesimo quinquagesimo quinto.
