C. Tóth Norbert: Politikatörténeti források Bátori István első helytartóságához (1522-1523) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 50. Budapest, 2010)
Előszó
Előszó 7 — nem saját kezű — aláírása (pl. Stephanus de Bathor palatinus et comes ac in absencia regie maiestatis locumtenens) avagy a helytartóságára — kivételes esetben nádorságára — utaló kancelláriai jegyzet {De propria commissione domini palatini, locumtenentis regie maiestatis), illetve a királyi helytartóként tett — korlátozott nagyságú — birtok- és egyéb adománylevelei is. Mivel e források alapján nem kaphatnánk teljes képet a helytartói tevékenységéről, illetve az e 15 hónap politikatörténeti eseményeiről, igyekeztem feltárni azokat az okleveleket és leveleket is, amelyek a helytartóhoz szólnak, avagy említik őt valamilyen formában. Ennek érdekében átnéztem az ezen időszak alatt II. Lajos király, felesége, Mária királyné, a méltóságviselők: Szapolyi János erdélyi vajda, Újlaki Lőrinc boszniai herceg, országbíró, Thurzó Elek főkincstartó, Torquatus János dalmát- horvát-szlavón bán, Bátori György — a nádor testvére — lovászmester, Szatmári György esztergomi érsek, Szálkái László királyi kancellár váci, majd egri, Gosz- tonyi János királynéi kancellár győri és Várdai Pál veszprémi püspök, továbbá a kisebb tisztségeket, méltóságokat viselő személyek: például Bornemissza János pozsonyi ispán, budai várnagy, Dóci Ferenc magyaróvári várnagy, az országos kincstartók: Kanizsai László, Essegvári Ferenc, Ráskai Gáspár és Verbőci István; Paksi János tolnai ispán, az egri püspökség kormányzója, Statileo János örsi prépost stb. által kibocsátott leveleket és okleveleket. Továbbá bekerültek az oklevéltárba Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg II. Lajos király udvarába delegált követének, Andrea dal Burgónak (Andreas Burgus/de Burgo) a főherceghez és Gabriel Salamanca első titkárhoz és kincstartóhoz írt követjelentései közül azok, amelyek információt nyújtanak a vonatkozó időszak eseményeire. Ugyanakkor nem kaptak helyet az oklevéltárban a hiteleshelyek és megyék által kibocsátott, továbbá a horvátországi végvárakra vonatkozó oklevelek. Az utóbbi fő oka, hogy egyrészt a mondott oklevelek jó száz évvel ezelőtt már napvilágot láttak nyomtatásban,3 másrészt 1522 elejétől Ferdinánd osztrák főherceg tartományaiból pénzelte Horvátország védelmét és ezáltal — ha jogilag nem is — gyakorlatilag azonban átvette a fontosabb ottani végvárakat és azokat kapitányai vezetésével német katonák védték.4 A munka második részében az 1522/1523-ból fennmaradt, témánk szempontjából fontos számadások kaptak helyet: az I., a minden bizonnyal Thurzó Elek által összeállított, az adókivetés céljából kiküldött levelek — modern szóval — kézbesítési jegyzéke. A II. a nádori udvartartásnak az 1522-es évre vonatkozó kiadásait tartalmazó csonka számadáskönyve. A III—VII. és XI-XII. az országos kincstartók, illetve embereik számadásai szerepelnek. A VIII-X. tételek alatt véghttp://mol.arcanum.hu/dldf_full — nélkül nem, vagy csak sokkal hosszabb idő alatt lehetett volna elvégezni. 3Lásd Horvát véghelyek 40-246. oldalakon lévő oklevelek. 4Vö. E. Kovács: Ferdinánd főherceg 27.
